V.

A komplikált és zavaros álmoknál, melyekre most aka-
rok rátérni, az álomtartalom s az álomgondolatok közti
nagy különbség benyomását nem sikerül egyedül a sűrű-
téssel és a dramatizálással magyarázni. Több tanulság itt
egy harmadik tényező szereplése mellett szól, mely gon-
dos figyelmet érdemel.

Mindenekelőtt feltűnt nekem, mikor elemzés útján
megismertem az álomgondolatokat, hogy a nyilvánvaló
álomtartalom egész más dolgokkal foglalkozik, mint a lap-
pangó. Ez persze csak látszólag van így s az ala-
posabb vizsgálatot nem állja ki, mert végül úgy találom,
hogy az álom teljes tartalma bennfoglaltatik az álomgondo-
latokban s majdnem minden álomgondolat képviseletét meg-
lelem a nyilvánvaló álomtartalomban. De e különbségből
valami mindvégig megmarad. Ami az álomban szélesen és
élesen annak leglényegesebb tartalma gyanánt szerepel, an- nak, az elemzés után, nagyon alárendelt szereppel kell be-
érnie az álomgondolatok között; ami pedig – érzésem tanú-
ságtétele szerint – az álomgondolatok közül a legnagyobb
figyelmet érdemelné, annak képzetanyaga az álomtartalom-
ban vagy egyáltalán nincs képviselve, vagy csak az álom
egy homályos részletében s ott is talán csak távoli célzással.

E tényt így írhatnám le: álommunka közben a pszichikai
intenzitás azokról a gondolatokról és képzetekről, melyeket
jog szerint megilletne, átmegy másokra, melyeknek, becs-
lésem szerint, nincs igényük ilyen hangsúlyoztatásra. Nincs
folyamat, mely inkább hozzájárulna az álom értelmének el- rejtéséhez s az álomtartalom és az álomgondola-
tok közti
összefüggés felismerhetetlenné tevéséhez, mint ez. E folya-

28

mat közben, melyet álombeli eltolásnak nevezek, látom azt
is, hogyan változik át a gondolatok pszichikai intenzitása,
jelentősége vagy indulatkeltő ereje érzékleti élénkséggé. Ami
az álomtartalomban a legélesebb, azt, magátólértetődően,
a legfontosabbnak is veszem; pedig gyakran épen vala-
mely határozatlan álomelemben ösmerhetem fel a leglénye-
gesebb álomgondolat legközvetlenebb származékát.

Amit álombeli eltolásnak neveztem, azt a pszichikai
értékek átértékelésének is nevezhetném. De hiányos volna
részemről e jelenség méltánylása, ha nem fűzném hozzá,
hogy ez az eltoló vagy átértékelő munka az egyes álmokban
igen különböző mértékben szerepel. Vannak álmok, melyek
úgyszólván minden eltolódás nélkül jöttek létre. Ezek egy-
úttal az értelmes és maguktól érthető álmok, mint amilye-
nek például a leplezetlen vágy-álmokat találtuk. Más ál-
mokban nincs az álomgondolatoknak egy darabja, mely az
őt megillető pszichikai értéket megtartotta volna, avagy az
álomgondolatok minden lényeges részét valami mellékes
dolog helyettesíti; s e végletek között az átmenetek legtöké-
letesebb sorozata lehetséges. Minél homályosabb és zavaro-
sabb az álom, annál nagyobb részt tulajdoníthatunk kelet-
kezésénél az eltolódás momentumának.

Elemzésre választott példánk az eltolásból legalább
annyit mutat meg, hogy tartalma máskép van központo-
sítva, mint az álomgondolatoké. Az álomtartalomban az a
helyzet tolul előtérbe, mintha egy nő kedvemben akarna
járni; az álomgondolatokban a fősúly arra a vágyra van
fektetve, vajha egyszer már önzetlen szeretését is élvezhet-
nék, mely „mit sem kóstál“; ez a gondolat azonban a szép
szemekről szóló mondás s a „paraj“ szóban foglalt távoli
célzás mögé van elrejtve.

Ha analizis útján az álombeli eltolást „visszacsináljuk“,
két sokat vitatott álom-problémáról kapunk teljesen biztos
és határozott felvilágosítást: az álomkelető tényezőkről és az
álom összefüggéséről az ébrenléttel. Vannak álmok, melyek
közvetlenül elárulják kapcsolatukat a napi élményekkel;
másokban viszont ily kapcsolatnak nyomát sem fedezhetni
fel. Ha aztán az analizist veszi az ember segítségül, ki le-
het mutatni, hogy minden álom, kivétel lehetősége nélkül,
az utóbbi napok – valószínűleg még helyesebb volna azt

29

mondani: az álmot közvetlenül megelőző nap (az álom
nap) – egy benyomásához kapcsolódik. Az a benyomás,
amely az álomkeltő szerepét játssza, oly jelentős lehet, hogy
nem csodálatos, ha ébren foglalkoztat minket; ily esetben
joggal állítjuk az álomról, hogy az az ébrenlét fontos
dolgai iránti érdeklődést folytatja. Többnyire azonban úgy
áll a dolog, hogy ha az álomtartalom foglal is magában
valami vonatkozást egy napi élményhez, ez utóbbi oly cse-
kély, jelentéktelen, feledésreméltó, hogy talán csak fárad-
sággal tudunk rá visszaemlékezni. Így azután úgy néz ki a
dolog, mintha maga az álomtartalom, még ha összefüggő és
értelmes is, csupa olyan közömbös semmiséggel foglalkoz-
nék, melyek éber figyelmünkre nem érdemesek.

Az a lenézés, melyben az álom részesül, jórészt abból
magyarázható, hogy az álomtartalom jelentéktelen és ér-
téktelen semmiségeket szerepeltet előszeretettel.

Az analizis e látszatot, melyen az a kicsinylő ítélet ala-
pul, eloszlatja. Ahol az álomtartalom álomkeltő gyanánt va-
lami jelentéktelenséget állít előtérbe, ott az elemzés kivétel
nélkül ki tudja mutatni azt a jelentős, magától értetődően
izgató hatású élményt, melyet az a közömbös élmény csak
helyettesít, miután azzal bőségesen associativ kapcsolatba
lépett. Ahol az álomtartalom jelentőségnélküli és érdek-
telen képzettartalommal foglalkozik, ott az analizis feltárja
azt a sok összekötő utat, melyeknek révén azon ér-
téktelenségekkel ép azok a lelki dolgok függnek össze,
melyek az illetőre a legfontosabbak. Csak az eltoló
munka az oka, hogyha a jogosan izgató hatású benyo-
más helyett a közömbös, a jogosan érdeklő anyag helyett a
lényegtelen jut be az álomtartalomba. Ha most, tekintetbe
véve azon új belátásokat, melyeket a nyilvánvaló álomtar-
talomnak a lappangó álomtartalommal való helyettesítése
útján nyertünk, felelni akarunk az álomkeltő okok kérdé-
sére s arra, hogy mi az összefüggés az álmodás és a nappali
tevékenység között, ezt kell mondanunk: az álom sosem
foglalkozik olyan dolgokkal, melyek ne volnának méltók
arra, hogy nappal is foglalkoztassanak minket; semmisé-
gek, amikre nappal nem hederítünk, nem tudják zavarni
alvásunkat.

Vajjon elemzésre kiválasztott példánkban mi volt az

30

álomkeltő ok? Az a valóban jelentéktelen élmény, hogy egy
barátom költségmentes kocsiutazáshoz juttatott. Az álom-
beli table d’hôte-helyzet erre a közömbös alkalomra is cé-
loz, mert hisz beszélgetés közben párhuzamba állítottam a
taxaméteres kocsit a table d’hôte-tal. Közölhetem azonban
azt a jelentős élményt is, melyet ez a kicsinyes dolog csak
helyettesít. Néhány nappal előbb nagyobb pénzkiadásom
volt családom egy szeretett tagjára. Nem volna csodálatos –
mondják erre álomgondolataim – ha ez a valaki hálás
volna velem szemben; ezt a szeretést nem kapnám „ingyen“.
Ám a szeretés, mely mit sem kóstál, előtérben áll az álom-
gondolatok között. A barátommal együtt megtett kocsiszás
azért is emlékeztet ama másik személyhez való viszonyomra,
mert azzal a rokonnommal nemrég több kocsiutat is tettem.
Az a közömbös élmény, mely ily kapcsolatok révén álom-
keltő okká lesz, még egy más feltételnek is kell hogy meg-
feleljen. frissnek, az álomnapról származónak kell lennie;
a valódi álomforrás függeten ettől a feltételtől.

Nem hagyhatom el az álombeli eltolás témáját anélkül,
hogy meg ne emlékezném az álomképzés egy figyelemre-
méltó folyamatáról, melynél sűrítés és eltolás együtthatva
hozzák létre az eredményt. Már a sűrítésnél megismerked-
tünk azzal az esettel, amelyben az álomgondolatok két oly
képzetét, melyeknek közös alkatrészük, érintkezési pontjuk
van, egy keverék-képzet helyettesít, melynek élesebb magva
kettejük közösségeinek, halványabb mellékhatározói pedig
külömbségeinek felelnek meg. Ha ehhez a sűrítéshez eltolás
is járul, akkor nem keverék-képzet, hanem középarányos
képződik, mely az egyes elemekhez úgy viszonylik, mint az
erő-parallelogramm eredője annak összetevőihez. Egyik ál-
momban például propylen-befecskendezésről van szó. Elem-
zés közben előbb csak egy közömbös, álomkeltő ok gyanánt
ható élményhez jutok, melyben az amylen játszik szere-
pet. Egyelőre nem tudom indokolni mért cserélem fel az
amylent propylennel. Ámde ugyanezen álom gondolatköré-
hez tartozik első müncheni utam emléke is, mikor a propy-
länok (Propyläen) feltűntek nekem. Az analízis részletei
valószínűsítik azt a feltevést, hogy ezen másik képzetkör-
nek az előbbire gyakorolt hatása okozta az amylenről
való eltolódást a propylenre. A propylen úgyszólván át-

31

meneti fogalom az amylen és a propyläusok között, s így
kompromisszum gyanánt, egyidejűleg történt sűrítés és el-
tolás útján jutott az álomtartalomba.

Még sürgetőbbé válik itt, az eltolódásnál, ami már a
sűrítésnél is felmerült, hogy megkeressük az álom ezen
talányos erőlködésének az indító okát.