1

VIII.

Az eddigi taglalásokból megösmörkedvén az álommun-
kával, valószinüleg mindenkinek az lesz a véleménye, hogy
ez egy egész sajátságos lelki folyamat, melyhez hasonlót nem
ismerünk. Szóval ugy jártunk, hogy a csodálkozás, melyet
egyébként az álommunka terméke, az álomtartalom kelt,
most az álommunkára tolódott át. Valósággal azonban az
álommunka – ha előszörre is lett ismeretes – csak egy lánc-
szem a pszichikai folyamatok hosszú sorában, melyekre
a hisztériás tünek, a szorongási-, kényszer- és téveszmék
keletkezése vezethető vissza. A sürités és mindenekelőtt az
eltolás e többi folyamatok jellegzői közül sem hiányzik
soha. Csak az érzékletesség szempontjából történő átdolgozás
kiváltsága az álomnak. Ha azonban e felvilágosítás alapján egy
sorba kell állítani az álmot lelki megbetegedések képződmé-
nyeivel, még fontosabbá válik reánk nézve az a feladat, hogy
megismerjük az álomképződés s a hozzá hasonló folyamatok
lényeges feltételeit. Valószinüleg csodálkozni fog, aki először
hallja, hogy sem az alvó állapot, sem a betegség nem tartoz-
nak ezek közé a mellőzhetetlen feltételek közé. Egészséges
emberek mindennapi életének egész csomó jelensége, mint
pl. az elfelejtés, nyelvbotlás, balfogás és a tévedések egy
bizonyos csoportja, ugyanolyan pszichikai szerkezetnek kö-
szöni létét, mint az álom s a sorozat többi tagja.

A probléma magva az eltolásban rejlik, mely az álom-
munka egyes teljesítményei közt a leglegfeltünőbb. Az el-
tolás lényeges feltételéről, ha behatóan elmélyedünk a
tárgyba, kiderül, hogy az tisztán lélektani természetü, lelki
indokokban keresendő. Ennek a nyomára rájön az ember,
ha méltányol bizonyos tapasztalatokat, melyek álomelemzés

46

közben múlhatatlanul felötlenek. A 10-ik oldalon megírt
álompélda elemzése közben félbe kellett szakítanom az álom-
gondolatok közlését, mert, mint bevallottam, olyanok is
voltak köztük, melyeket szívesen elrejtek idegenek előtt s
melyeket nem közölhetnék anélkül, hogy ezzel fontos tekin-
teteket durván ne sértenék. Hozzáfűztem, hogy mi haszna
sem volna, ha e helyett az álom helyett másikat válasz-
tanék ki arra, hogy analizisét közöljem; minden olyan álom-
ból kiindulva, melynek tartalma homályos vagy zavaros, oly
álomgondolatokra bukkannék, melyek titokbantartást igé-
nyelnek. Ha azonban magamban tovább folytatom az elem-
zést, másokra való tekintet nélkül (hisz oly igen személyes él-
mény, mint az álom, nem is lehetett idegeneknek szánva),
végül mindig oly gondolatokhoz jutok, melyek meglepnek,
melyeket magamban nem ismertem, melyek reám nemcsak
idegenszerűen, hanem kellemetlenül is hatnak, amelyeket
tehát szívesen és erélyesen tagadnék, ha az analizisen átfutó
gondolatlánc nem szorítana kérlelhetetlenül a beisme-
résükre. Ha ezzel az egész általánosan érvényes ténnyel
számolni akarok, kénytelen vagyok feltenni, hogy ezek a
gondolatok tényleg megvoltak lelki életemben, volt is bizo-
nyos pszichikai intenzitásuk és energiájuk, de sajátságos
lélektani szituáció állapotában, melynek következtében nem
tudtak tudatomra jutni. Ezt a sajátos állapotot az elfojtás
állapotának nevezem. Ezek után azonban nem térhetek ki
annak elismerése elől, hogy egyrészt az álomtartalom
homályossága, másrészt az álomgondolatok némelyikének
elfojtásos állapota, tudatra képtelensége között oksági kap
csolat áll fenn, s le ne vonjam azt a következtetést, hogy az
álomnak azért kell homályosnak lennie, hogy el ne árulja
azokat a kiközösített álomgondolatokat. Így jutok el az álom-
ferdítés fogalmához, mely az álommunka műve s mely az
alakosságnak, az elrejtési szándéknak áll a szolgálatában.

Hadd hajtsam végre ezt a próbát az elemzésre válasz-
tott álompéldán; kérdem magamtól, ugyan melyik az a gon-
dolat, mely elferdítve érvényesül ebben az álomban, holott
ferdítés nélkül heves ellentmondást hívna ki bennem. Az
jut eszembe, hogy az ingyenes kocsizás emlékeztetett bizo-
nyos költséges kocsizásokra családom egyik tagjával; hogy
az álom magyarázatát ez a mondat adta: szeretnék egyszer

47

olyan szeretésben részesülni, mely semmibe sem kerül; s
hogy kevéssel azelőtt, hogy ezt álmodtam, nagyobb pénz-
kiadásom volt épen erre a személyre. Ez összefüggések alap-
ján nem térhetek ki annak a belátása elől, hogy sajnálom
azt a pénzkiadást. Csak ha ezt a rezdületet beismerem, csak
akkor van értelme annak, hogy az álomban oly szeretésre
vágyom, melynél nem kell, hogy kiadásom legyen. Pedig
becsületesen állíthatom, hogy mikor elhatároztam annak az
összegnek a kiadását, egy pillanatig sem haboztam. Az ellen-
áramlat, a pénz feletti sajnálkozás, nem jött tudatomra.
Hogy miért nem, az ujabb, messzevezető kérdés, melyre tu-
dom ugyan a feleletet, de amely más összefüggésbe tartozik.

Ha nem a magam, hanem idegen személy álmát anali-
zálom, az eredmény ugyanaz, a meggyőződés motivumai
azonban megváltoznak. Ha egészséges ember álmáról van
szó, úgy nincs más eszközöm arra, hogy őt a megtalált el-
fojtott gondolatok elfogadására késztessem, mint az álom-
gondolatok összefüggésének meggyőző hatása; s a beismerés
től esetleg még azután is vonakodhatik. De ha neurózisban,
például hisztériában szenvedőről van szó, akkor őt az elfoj-
tott gondolat beismerése annak az ő kórtüneteivel való
összefüggése fogja kényszeríteni s az a javulás, melyet ta-
pasztal, mikor egy simptoma helyét eddig elfojtott gondo-
latok foglalják el. Arról a nőbetegről pl., akitől az utolsó álom
származik, melyben három jegy 1 frt 50 kr.-ba kerül, az
analizis kénytelen feltenni, hogy nem sokra becsüli a férjét,
sajnálja, hogy hozzá ment feleségül, szívesen felcserélné
mással. Ő persze azt állítja, hogy a férjét szereti, hogy érze-
lemvilága mitsem tud a kevésrebecsülésről (az álom szerint
100-szor jobbat kiván!), de az ő összes tünetei ugyanahhoz
a megoldáshoz vezetnek, mint ez az álom, s miután az ana-
lizis ujból felébresztette benne bizonyos idők emlékét, ami-
kor tudva sem szerette a férjét, a simptómák oldódtak s
megszünt ellentállása az álom magyarázatával szemben is.