1.
 

Hölgyeim és uraim! Az ujdonság és szokatlanság zavaró
érzéseivel kell küzdenem, mikor most az Uj Világrész tudni
vágyó közönsége előtt mint előadó jelenek meg. Úgy hiszem,
ezt a megtiszteltetést csak annak a kapcsolatnak köszönhe-
tem, mely nevemet a pszichoanalizishez fűzi, s ezért a
pszichoanalizisról szándékozom Önökhöz beszélni. Megkí-
sérlem, hogy igen rövid és tömör áttekintésben mutassam be
Önöknek ezen új vizsgáló és gyógyitó módszer keletkezésé-
nek és fejlődésének történetét.
 

Ha érdem volt a pszichoanalizis létrehozása, úgy ez az
érdem nem az enyém. Megalkotásának legelső munkájában
nem vettem részt. Még tanúló voltam és utolsó vizsgáimat
tettem le, mikor egy másik bécsi orvos, dr. Breuer József
vette ezt az eljárást először alkalmazásba egy hisztériában
megbetegedett leánynál (1880-1881). Mindenekelőtt ezzel a
kóresettel és gyógykezelésének történetével fogunk tehát most
foglalkozni. Részletes leírását megtalálhatják a „Studien über
Hysterie című könyvben, melyet később dr. Breuer és én
adtunk ki.2
 

Előbb még csak egy megjegyzést kell tennem. Örömmel
vettem tudomást arról, hogy hallgatóim többsége nem tar-
 

1 Dr. Breuer József, szül. 1842-ben; a cs, tad, akadémia levelezo tagja; osme-
retesek dolgozatai a lélekzésről és az egyensulyszerv élettanáról.
 

Studien über Hysterie 1895. Fr. Deuticke, Wien. 3. kiadás. Amivel én
járatam hozzá e könyvhöz, abból dr. A. A. Brill (New-York) több részletet lefordított
angolra. (Selected papers on hysteria and other neuroses by S. Freud).
 

tozik az orvosi rendhez. Nos, ne tartsanak attól, hogy köl
nús orvosi előműveltségre van szüksége annak, aki közlései-
met meg akarja érteni. Egy darabig, igaz, együtt fogunk
haladni az orvosokkal, de csakhamar különválunk tőlük és
követni fogjuk dr. Breuer-t egy egészen sajátszerű úton.
 

Dr. Breuer betege, egy 21 éves, nagy szellemi tehetség-
gel megáldott leány, két évnél tovább tartó betegségének
folyamán egész sorát mutatta a testi és lelki zavarokoak,
melyek nagyon rászolgáltak arra, hogy komolyan vegyék
öket. Mereven bénult és érzéketlen volt mind a két jobb-
oldali végtagja, időnként ugyanigy volt megtámadva testének
bai fele felléptek továbbá nála zavarok a szemmozgásokban
és a látóképesség különféle hiányosságai, nehézségek a fej-
tartás körül, heves ideges köhögés, undorodás a táplálékfel-
vételtől és egy izben hetekig tartó képtelenség az ivásca,
dacára a kinzó szomjúságnak; a beszélőképesség lefokozó-
dása, mely odáig fejlődött, hogy képtelen volt anyanyelvén
beszélni, vagy azt megérteni: végül önkívületi, zavarodottsági,
deliráló, egész egyéniségét megváltoztató állapotok, melyekkel
később kell majd foglalkoznunk.
 

Ha Önök ilyen kórállapotról hallanak, még ha nem is
orvosok, hajlandók lesznek arra a feltevésre, hogy itt súlyos
betegségről, hihetőleg agybajról van szó, mely kevés kilátást
nyújt a gyógyulásra és valószínűleg csakhamar megöli a
beleget. De az orvosi tudomány azt tanitja és e tanitást
jegyezzék meg maguknak, hogy még az ily súlyos jefen-
ségekkel járó kóresetek egy részével szemben is jogosultabb
egy más, sokkalta enyhébb megítélés. Ha az ily betegségi
jelenségcsoport ifjú nőnél fejlődik ki, kinek az élet fenn-
tartásához nélkülözhetetlen szervei (szive, veséje) a tárgyi
vizsgálatnál épeknek bizonyúlnak, de aki súlyos kedélyi ráz-
kódtatásokon ment keresztül ha továbbá az egyes szimp-
tomák bizonyos finomabb részletekben nem feleinek meg a
súlyosabb esetben jogosult várakozásoknak: akkor az orvosok
 

az ily esetet nem veszik túlságos komolyan. Azt állítják,
hogy ilyenkor az agynak nem szervezeti bántalmáról van
szó, hanem arról a talányos, a görög medicina idejében
hisztériának elnevezett állapotról, amely a súlyos betegségi
állapotoknak egész sorát tudja utánozni. Ilyen esetekben nem
is féltik a beteg életét, sőt valószínűnek mondják, hogy egész-
sége talán tökéletesen helyre is áll. Nem mindig nagyon
könnyű az ily hisztériának megkülönböztetése súlyos szerve
zeti bántalmaktól. De nekünk itt nem kell tudnunk, hogyan
történik az efajta differenciáló diagnózis nekünk elég annyit
tudnunk, hogy épen Breuer betegének esete olyan volt, hogy
itt egy szakértő orvos sem kételkedhetett a hisztéria diagno-
zisában. Pótlólag azt is felemlíthetjük itt a betegség történe-
téből, hogy a bántalom aközben lépett fel, hogy a leány
gyöngéden szetetett atyját súlyos és halálosan végződött beteg-
sége alatt ápolta, mignem
ápolással fel kellett hagynia.
 

maga is megbetegedvén
 

az
 

idáig hasznunkra vált egy úton haladni az orvosokkal,
de most csakhamar el fogunk tőlük válni. Tévednének ugyanis,
ha azt hinnék, hogy az által, hogy a súlyos, organikus agy-
bántalom felvételének helvébe a hisztéria diagnozisa lép,
lényegesen több kilátása volna a betegnek arra, hogy az orvos
segitsen is rajta. Az agy súlyos megbetegedésével szemben
az orvosi mesterség a legtöbb esetben tehetetlen, de a hisz-
tériás bántalommal sem tud mit kezdeni. A természet kegyes
jóságára kell bíznia, hogyan és mikor van kedve a remény-
teljes kilátásokat valóra váltani.
 

A hisztéria felösmerése tehát a beteg helyzetét kevéssé
változtatja meg; annál lényegesebben megváltozik utána az
orvos viselkedése. Megfigyelhetjük, hogy az orvos a hiszté-
 

Tutiam, hogy ez az állitás ma már nem állta meg a helyét, de ebben az elá
adásban magamat és ballgatókat az 1890. előtti időbe vezetem vissza. Hogy a viszo-
nyok azifa vatroztak, abban égen azoknak a threkven-kmek van nagy részük ame-
lyeknek förténetét vizdom.
 

3
 

riással egész máskép bánik, mint organikusan beteg ember-
rel. Amannak a baja iránt nem akar olyan részvétet tant
sitani, mint emezé iránt, mert a hisztériásnak a baja sokkai
kevésbbé komoly és mégis mintha azzal az igénnyel lépne
fel, hogy komoly baj számba vegyék. De ehhez még egyéb
is járul. Az orvosnak, aki tanulmányai közben oly sok min-
dennel megösmerkedett, ami az avatatlan előtt titokzatos
marad, módjában volt egyes betegségek okairól és az azokra
jellegzetes elváltozásokról, például ez agyvérzésről és agy-
daganatról, fogalmat alkotni, amennyiben aztán ez a tudása
alapos és helyes, módot ad neki arra is, hogy a korcset egyes
jelenségeit megértse. A hisztériás tünetek részleteivel szem
ben azonban egész tudása, boncolástani, élettani, kórtani
előképzettsége csődöt mond. Nem érti meg a hisztériát,
laikusként áll vele szemben maga is. Nos és ez nem eshetk
jól olyasvalakinek, aki egyébként olyan sokra tartja a tudo-
mányát. Igy aztán a hisztériások nem számíthatnak az orvos
rokonszenvére, ki őket oly szemmel nézi, mint akik az
tudományának törvényeit nent respektálják, vagy mint
ahogy az igazhivő néz az eretnekekre minden rosszat fel-
tételez róluk túlzással, szándékos megtévesztéssel, szintelés
sel vádolja és azzal bünteti őket, hogy megvonja tőlük érdek-
lődését.
 

Ez a vád nem érhette azonban dr. Breuert a betege ré-
széről: ő rokonszenvvel és érdeklődéssel foglalkozott a
páciensével, ha eleinte nem is tudott segiteni rajta. Valė.
szinű, hogy ezen érdeklődésének létrejöttéhez hozzájárultak
a beteg azon kitünő szellemi és jellembeli tulajdonságai is,
amelyekről a kórtörténet tesz bizonyságot. E szeretetteljes
megfigyelés révén csakhamar rá is akadt Breuer az útra,
amelyen az első segélynyújtás lehetségessé vált.
 

Feltünt, hogy a beteg önkívületi állapotában, zavaredett-
ságtól kisért lelki alterációjában, gyakran egyes szavakat
mormogott, melyek azt a benyomást keltették, mintha azok
 

valamely gondolkodását foglalkoztató, összefüggő lelki tar-
talom töredékei volnának. Erre az orvos, aki e szavakról
jelentést tétetett magának, a hipnózis egy nemébe ejtette
betegét és el-elismételgette előtte e szavakat, azzal a célzattal,
hogy az majd tovább füzi a hozzájuk kapcsolódó gondo-
latokat. Ez tényleg be is következett s a beteg ilyenformán
reprodukálta orvosa előtt azokat a pszichikus történéseket,
amelyek az önkívület alatt mentek végbe benne s melyek-
nek azok az elejtett szavak csak áruló jelei voltak. Mély szo-
morúság, gyakran költői szépség is jellemezte ezeket a fan-
táziákat, vagy ahogy mi mondanók: nappali álmodozásokat,
melyeknek kiinduláspontja rendszerint egy atyja betegágyá-
nál örködő leány szituációja volt. Ha azután az ilyen fantá-
ziák egy sorát elbeszélte, mintha megkönnyebbült és a nor-
mális lelki élethez visszatért volna a beteg. Ez az enyhülés
több órán át tartott, de másnap újabb önkivület váltotta fel,
melyet azután ugyanily módon szüntetett meg az újonnan
képződött fantazmák elbeszélése. Nem lehetett kitérni az elől
a benyomás elől, hogy az a pszichikus elváltozás, mely az
önkívületi állapotokban megnyilvánult, e rendkívüli indnlat-
teljes fantáziaképződményektől okozott ingernek volt a kö-
vetkezménye. Maga a leány, ki betegségének ezen idősza-
kában sajátságoskép csak az angol nyelvet tudta megér-
teni és beszélni, ezt az újfajta gyógykezelést talking-cure*-
 

nak keresztelte el, vagy tréfásan chimney sweeping"-nek
nevezte.¹
 

Csakhamar, szinte véletlen folytán, kiderült, hogy a lé-
leknek ilyen tisztára-seprésével többet is el lehet érni, mint
az ujra meg ujra visszatérő lelki homályok múló feltisztu-
lását. Betegségi tüneteket is sikerült eltüntetni, ha a beteg a
hipnózisban, indulatmegnyilvánulásai közepett, visszaemlé-
kezett arra, hogy mely alkalommal és milyen összefüggésben
 

Talking-cure csevegési kúra. Chimney sweeping kéményseprés. (Ford.)
 

leptek fel azok a tünetek legeloször. Nyaron, mikor nagy on
nagy hőség uralkodott, a beteget igen kínozta a szomjúság.
mert anélkül, hogy okát tudta volna adni hirtelen le-
hetetlenné vált innia. Felemelte az epedve kivánt vizzel telt
nharat, de mihelyt ajkához ért vele eltolta magától,
nintha viziszonyban szenvedne. Ezekben a pillanatok-
ban nyilván önkívületben is volt. Csupán gyümölccsel,
dinnyével és hasonló dolgokkal táplálkozott, hogy kinos
szomjúságát enyhitse. Mikor ez az állapot már vagy hat
hétig tartott, egyszer csak a hipnozisban angol társalkodó-
nőjére terelődtek gondolatai, akit nem kedvelt; azután
undor kétségtelen jeleit mutatva, elbeszélte, hogyan került
egyszer annak a szobájába s mint lätta ott, hogy annak kis
ölebe, az az tálatos, pohárból ivott. Nem szólt azonban
a társalkodónónek a látottakról semmit, mert nem akarta
megsérteni. Miután elfojtott bosszankodásnak - ezen el-
beszélés közben erélvesen kifejezést is adott, inni kívánt
a beteg, akadály nélkül megivott jó adag vizet és az ajkaihoz.
emelt pohárral kezében ébredt fel a hipnózisból. Ezzel a tü-
net egyszersmindenkorra el is múlt."
 

3%
 

Engedjék meg, hogy egy keveset időzzünk ennél a ta-
pasztalatnál. Soha hisztériás tünetet azelőtt ily eszközökkel
még nem szüntetett meg senki és nem hatolt be ily mélyen
okainak megértésébe. Következményeiben nagy jelentőségű
felfedezést jelent tehát ez, ha beteljesedik az a várakozás,
hogy a betegnek még más kórtünetéről vagy épen valameny-
nyiről kiderül, hogy azok ugyanily módon keletkeztek és
ugyanígy szüntethetők meg. Breuer nem sajnálta a tácad-
ságot, hogy erről meggyőződést szerezzen és tervszerüen
kezdte kutatni a többi és súlyosabb betegségi tünetek kelet-
kezési történetét is. Valóban úgy is volt; csaknem minden
tünet igy jött létre és maradványa, ha úgy tetszik: csapa-
déka volt indulatteljes élményeknek, amelyeket mi ezért
 

Sturttien öker Hysterie 1. kiadis. 26
 

11
 

késólo led traumáknak neveztünk el; és a tünetek sajá-
tossága érthetővé vált, ha sikerült az azt okozó traumatikus
eseménnyel vonatkozásba hozni. Szakkifejezéssel élve a tű.
neteket azok az események determinálták, amelyeknek em-
lékezeti maradványai gyanánt szerepelnek tehát nem kell
öket többé a neurózis önkényes és talányos alkotásainak te-
kinteni.
 

Meg kell azonban említeni, hogy egy tekintetben nem
felelt meg teljesen a tapasztalat ennek a várakozásnak. Nem
mindig egyetlen élmény maradványának bizonyult a tünet
hanem többnyire számos, néha igen sok hasonló és ismételt
trauma hatott közre létrejötténél. A kórokozó emlékek egész
láncolatát kellett azután kronologikus sorbari visszaidézni és
pedig fordított sorrendben az utolsót elsőnek, az elsőt utol-
sónak és teljességgel lehetetlen volt a legelső és gyakran leg.
hatásosabb traumához a később történtek átugrásával hozzá
férkőzni.
 

Bizonyára azt kívánnák most, hogy az előbbi eseten
kivül, amelyben a viziszony" a pohárból ívó kutya undorító
emlékében lelte magyarázatát, még több példát is hozzak
fel hisztérias tünciek keletkezésére. De ha programmomat
be akarom tartani, csak kevés példára szorítkozhatom.
Breuer elbeszéli, hogy a beteg látási zavarai bizonyos jele.
netekre voltak visszavezethetők, amikor a pácienstől, ki
könnytelt szemekkel ült a beteg ágyánál, az atyja hirtelen
azt kérdezte, hány óra van; mire a leány, zavaros lévén a
látása, erölködött, hogy tisztán lásson, közel vitte az órát a
szeméhez, úgy, hogy az óra számlapját igen nagynak látta,
(makropsia és strabismus conc.); vagy megerőltette magát,
hogy könnyeit elfojtsa, nehogy a beteg a sirást észrevegye*."
Egyébiránt valamennyi pathogén benyomás abból az időbá
származott, amikor atyjának ápolásában részt vett. Egyszer
 

Sten über dysterte. 41. Riads. 1. 1.
 

12
 

nagy aggodalom közepett virrasztott éjjel a láztól gyötört
betegnél, hozzá még feszült várakozásban is, mert Bécsből
egy sebésznek kellett érkeznie az operációhoz. Anyja egy
időre eltávozott és Anna a betegágynál ült, jobb karját a
szék támlájára fektetve. Az éber-álmodozás egy neme vett.
rajta erőt úgy látta, mintha a fal mellől egy fekete kigyo
közelednék a beteghez, hogy megharapja. (Valószínű, hogy
a ház mögötti réten valóban akadt egy-egy kígyós a leány
attól valóban megijedt valamikor, úgy hogy ez szolgáltatta
az anyagot a hallucinációhoz.) El akarta űzni az állatot, de
jobb karja, mely a széktámláról lecsüngött, mintha meg lett
volna bénulva, ,elzsibbadt", érzéketlen és béna lett, s miker
odanézett, ujjai kigyócskákká változtak át valamennyinek
halálfeje volt (a körmök helyén). Valószínűleg próbálgatta
is a kígyót bénult jobb kezével elkergetni és ez által jutott
az érzéketlenség és a bénulás a kígyóhallucinációval képzet-
társulási kapcsolatba. Mikor a látomány eltünt, szorongásá
ban imádkozni akart, de akármelyik nyelven próbált, egyi-
ken sem tudott beszélni, míg végül egy angol gyermekvers
jutott eszébe, mire ezen a nyelven tovább is birt gondolkozni.
és imádkozni. Miután ennek a jelenetnek az emléke is fel-
idéződött a hipnózisban, eltűnt a jobb kar merev bénulása
is, amely pedig a betegség kezdete óta fennálloti s ezzel a
kezelés is befejeződött.
 

Mikor néhány évvel később Breuer-féle vizsgáló és
gyógyitó módszert a magam betegeinél is kezdtem alkal-
mazni, tapasztalataim teljesen megegyeztek az övével. Egy
körülbelül 40 éves hölgy tic-ben szenvedett, mely abban ál
lott, hogy minden felindulásnál érthetetlen okból sajátsá
gosan csettintenie kellett a nyelvével. E tünet két élmény-
ben gyökeredzett, melyeknek közös jellemzője az volt, hogy
mindkét esetben erősen feltette magában, hogy a világért
sem fog lármát csinálni és mégis mindkét alkalommal épen
 

1. c. 30. 1.
 

13
 

ezzel a zörejjel volt kénytelen, mintegy akarata ellenére,
megtörni a csendet. Az egyik alkalom az volt, mikor nagy-
nehezen sikerült beteg gyermekét elaltatnia és feltette magá-
ban, hogy nagyon fog vigyázni a csendre, nehogy felkeltse
őt a másik alkalommal, mikor két gyermekével kikocsizott,
a lovak a zivatartól megbokrosodtak s ő gondosan kerülni
akart minden zajt, hogy a lovakat még jobban meg ne
riassza. A sok közül csak erre az egy példára hivatkozom,
a,Studien über Hysterie-ben azonban számos példa van
közölve.
 

Hölgyeim és uraim, ha megengedik nekem, hogy kissé
általánositsak, ami különben ily rövidre szabott közlemé-
nycknél el sem kerülhető, az eddig emlitett tapasztalatokat
ebben a formulában foglalhatom össze: Hisztériás betegeink
visszaemlékezésekben szenvednek. Kórjelenségeik maradvá-
nyai és emlékezeti szimbolumai bizonyos (megrázó) élmé-
nyeknek. S ha ezeket más területről vett egyéb emlékezeti
szimbokumokkal összehasonlítjuk, talán sikerül e jelképes-
ség megértésébe mélyebben behatolnunk. Azok a szobrok és
emlékkövek, melyekkel nagy városainkat ékesítjük, szintén
nem mások, mint ilyen emlékezeti jelképek. Ha London
utcáin sétálnak, a város egyik legnagyobb pályaudvara előtt,
dúsan felékesített gót oszlopra fognak akadni; ez a Charing
Cross. A XIII. században a Plantagenet-házból származó ősi
királyok egyike, ki imádott királynőjének, Eleanornak, holt-
tetemét Westminsterbe vitette át, gótikus keresztet emeltetett
minden egyes állomáson, ahol a koporsót a földie helyezték
és a Charing Cross az utolsó ilyen emlékoszlop, amely a
 

11. c. 43. és 46..
 

Válogatott fejezetek e könyvből, kiegészítve néhány későbbi keletü, a kisztéria-
Túl szóló értekezéssel, újabban dr. A. A. Brill fordításában (New-York) angolul is meg-
jelentek. A fordítás címe: Selected papers on Hysteria and other neuroses" 190. (Ez
a megjegyzés természetesen az amerikai hallgatóknak szólt. A magyar olvasóközönség
számára az eredeti német mü (1. f.) könnyebben hozzáférhető. Aki csak magyarul olvas
találhat példákat Lélekelenzés, „Lelki problémák, ideges tünetek. Hisztéria“ és
„A pszichoanalizés haladása" c. munkáimban. (Kiadja Dick M. Budapestenj (Fond.)
 

24
 

gvászmenet emlékét máig megőrizte.' A város egy más
pontján, nem messze a London Bridge-től, modernebb, ma-
gasha tör oszlopot pillanthatnak meg, amelyet egyszerüen
The Monument-nek neveznek. Azt mondják, hogy ez meg
annak a nagy tűzvésznek az emlékét örökíti meg, amely az
1064-ik esztendőben dühöngött azon a környéken és a város
jó nagy részét elpusztitotta. Ezek az oszlopok tehát emléke-
zeti jelképek, csakúgy, mint a hisztériás tünetek; ennyiben
tehát a hasonlat megállná a helyét. De vajjon mit gondol-
nanak arról a londoni polgárról, aki még ma is fájó elérze-
kenyüléssel álldogálna Eleanor királynő temetésének emlék-
oszlopa előtt, ahelyett, hogy a modern munkaviszonyok kö-
ött olyan indokolt sietséggel dolga után menne és a ma
uralkodó király ifju nejére gondolma örvendező szivvel? Vagy
mint vélekednének arról a másikról, aki a Monument"
előtt sirva fakadna arra a gondolatra, hogy szülővárosa el-
hamvadt, holott azóta már rég és sokkal fényesebben újra.
felépült Már pedig minden hisztérikus és neurotikus ugy
viselkedik, mint ez a két élhetetlen londoni lakos; nemcsak
hogy visszaemlékeznek a rég ehnult fájdalmas eseményekre,
hanem érzelemvilágukat is hozzájuk füzik, nem tudnak a
múlt benyomásaitól szabadulni és miattuk a valóságot és az
élő jelent elhanyagolják. A lelki élet rögzítődése a kórakozó
traumákhoz egyike a neurózis legfontosabb és gyakorlatilag
legjelentősebb jellemző vonásainak.
 

Szivesen igazat adok Önöknek, ha ezzel szemben
amint előre sejtem Breuer betegének kórtörténetére gon-
dolva, egy ellenvetést tesznek. Tény, hogy a betegnek vala-
mennyi lelki rázkódtatása abból az időből származik, mikor
beteg atyját ápolta és igy nála a tüneteket csak az apa be-
tegségének és halálának emlékezeti jelképeiül tekinthetjük. E
 

Helyesebben: az emlékoszlopnak késöbbi időből számazo másolata. Maga a
Charing szó, mint dr. E. Jones-tül értesültem, ailitólag a Chère reinz szavakbó
keletkezett.
 

15
 

tünetek tehát a gyász megnyilatkozásai és az elhunyt emlé
kéhez való rögzítődés ily rövid idővel a halál után -
épen nem mondható kórosnak, hanem egészen normális ér-
zelmi folyamat. Mindezt megengedem Breuer betegénél
nem valami feltünő dolog, hogy ő e traumákhoz rögzítődött.
De más esetekben, például annál a nőnél, kit tic-je ellen
gyógykezeltem, az előidéző események egyike több mint ti-
zenöt, másika tiz évvel azlőtt történt; itt már nyilvánvaló a
multon való tapadás jellege és Bretter belege később való-
szinűleg szintén kifejezésre juttatta volna azt, ha nem került
voina oly rövid idővel a rázkódások kiállása és a tünetek
fellépése után a kathartikus gyógykezelés alá.
 

Eddigelé csak a hisztérikus tüneteknek a beteg élettör-
ténetéhez való vonatkozását tárgyaltuk; Breuer megfigyelé-
seinek két más mozzanatából azonban útmutatást szerez-
hetünk arra is, hogyan kell értelmeznünk a megbetegedés
és a meggyógyulás folyamatát. Mindenekelőtt ki kell emelni,
hogy Breuer betege csaknem minden, reá kórosan ható hely-
zetben erős izgatottságot volt kénytelen elfojtani, ahelyett,
hogy annak, az indulat megfelelő jeleivel, szavakkal, cselek-
ményekkel, szabad folyást engedett volna. Annál a kis él-
ménynél, melyben a társalkodónő kutyája szerepelt, cstipa
tekintetből elfojtotta
igen erős undorodásának minden
megnyilvánulását; mialatt apja ágyánál virrasztott, szünte-
lenül gondja volt rá, hogy a beteg mit se vegyen észre az ó
aggodalmából és fájdalmas lehangoltságából. Mikor azután
később ugyanazokat az élményeket orvosa előtt reprodu-
kalta, az egykor elfojtott indulat egész hevességében kitört,
mintha az egész közbeeső idő alatt csak félre lett volna téve
Mi több a tünet, amely annak az eseménynek maradványa
volt, akkor érte el hevességének tetőfokát, mikor a beteg a
kórokozó emlékhez mindjobban közeledett, majd annak
tökéletes felderítése után hirtelen megszűnt. Másfelől
tapasztalat azt mutatta, hogy hiába emlékezett vissza
 

11
 

16
 

beteg egyes jelenetekre az orvosnál, ha ez a visszaemléke-
zés valamely okból indulatkitörés nélkül következett he
ilyenkor a hatás elmaradt. Ezek szerint a megbetegedésnél,
csakúgy, mint a gyógyulásnál, ezen indulatoknak a
volt az irányadó, az indulatok pedig úgyszólván eltolható
mennyiségek módjára viselkedtek. Elkerülhetetlennek tát-
szott ezek után az a feltevés, hogy a betegség azért jött
létre, mert a kórokozó helyzetekben képződött indulatok
természetszerű lefolyásának útja el volt zárva és hogy a
betegség lényege abban állott, hogy aztán azok a „benn-
rekedt" indulatok rendellenes munka végzésére lettek fel-
basználva. Egyrészt a lelki életnek állandó megterheltetise
és folytonos lelki izgalmak forrása lett belőlük, másrészt
pedig szokatlan lelki beidegzésekké és gátlásokká alakultak
át, vagyis a kóreset testi tüneteit hozták létre. Ezt az utóbbi
folyamatot hisztériás konverzió"-nak neveztük el. Lelki
izgalmaink egy része amúgy is, természetszerűen, a testi
beidegzés útjára terelődik és ebből lesz az, amit a kedély-
mozgalmak kifejeződésének" nevezünk. Nos, a hisztériás
konverzió csak túlságba viszi az indulattelt lelki folyamat
lezajlásának ezt a részét. vagyis sokkal hevesebb es tij
útakra terelt kifejezését jelenti a kedélymozgalomnak. Ha
egy folyam ágya két csatornába ágazik szét, azonnal meg.
telik az egyik, mihelyt a másikban a viz folyása akadályha
ütközik.
 

sorsa
 

Mint látják, azon az úton vagyunk, amely a hisztériá-
nak tisztán lélektani elmélete felé vezet, amelyen tehát indu:-
lati folyamatoknak juttatjuk a vezérlő szerepet. Breuer-nek
egy másik megfigyelése azonban arra késztetett minket,
hogy a beleges lelki történés jellemzésénél a tudati állapot
nak tulajdonitsunk nagy jelentőséget. Breuer betegén, nor-
mális állapotától eltekintve, többféle változata volt észlel-
hető a lelkiállapotnak az önkívület, zavartság, jellemválto-
zás állapotal. Normális állapotában mit sem tudott
a kór-
 

17
 

okozó eseményekről s ezek összefüggéséről a kórtünetekkel:
ezeket az eseményeket a beteg elfelejtette, vagy legalább is
széttépte köztük a kórokozati összefüggés fonalát. Hipnó-
zisba ejtvén őt, meglehetősen nehéz munka árán sikerült
azokat a jeleneteket emlékezetébe visszaidézni és ez a
visszaemlékezési munka szüntette meg a tüneteket. Nagy
zavarban volna az ember, hogyan értelmezze ezt a tényt,
ha a hipnotizmus terén tett tapasztalatok és kisérletek nem
mutatták volna meg a megértéshez vezető utat. A hipno-
tikus jelenségek tanulmányozása óta megbarátkoztunk azzal
az eleinte különösnek tetsző felfogással, hogy egy és ugyan-
azon emberben több lelki csoportosúlás is lehetséges, melyek
egymástól meglehetősen függetlenek maradhatnak, egymás
felől mit sem tudnak" és a tudatot felváltva ragadják
magukhoz. Ilyenfajta esetek, amelyeket „double conscience"
névvel jelölnek, alkalmilag önként is kifejlődnek és igy
észlelhetők. Ha a személyiség ilyen kettéhasadásánál a tudat
állandóan a lelki állapotok egyikéhez tapad, úgy ezt az álla-
potot tudatos lelki állapotnak, a tőle lehasadt lelki állapotot
pedig tudattalannak nevezik. Az úgynevezett posthipno-
tikus sugalmazás ösmert jelensége, amelynél a hipnózishan
adott utasitás később, a rendes lelki állapot közben, paran-
csoló módon érvényesül, kitünő példa arra, mikép befolyá-
solhatja a tudattalan a tudatos lelki világot, melynek a
tudattalan parancsról sejtelme sincs és ezen minta szerint
tényleg lehetséges is a hisztériánál szerzett tapasztalatok
között eligazodni. Breuer azt a megoldást választotta, hogy
a hisztériás tünetek ilyen különös lelki állapotok közben
létesültek, melyeket & hipnoidok-nak nevezett el. Azok az
izgalmak, melyek ily hipnoid állapotban találják a lelkü-
letet, könnyen válnak kórokozóvá, mert ilyen állapotban
 

A német unbewusst jelzőt a tudattalan vagy tudat nélküli szavakkal kellett
ferditani, miután az öntudattalannak németül bewusstlos felel meg.
 

Pszichoanalizis.
 

9
 

18
 

nincsenek adva az izgalmi folvamatok rendes lefolyásának
feltételei. Igy azután az izgalmi folyamatból szokatlan lelkil
képződmény, t. i, szimptoma alakúl ki, ez pedig idegen tes:
gyanánt ékelődik be a normális állapotba, amelyből viszont
a hipnoid kórokozó helyzet emlékének tudata hiányzik.
Nincs tünet amnézia, emlékezeti hiány nélkül, s ezen hiány
pótlása egyértelmű azon feltételek megszüntetésével, ame-
lyeknek a tünet keletkezését köszönheti.
 

Tartok tőle, hogy előadásomnak ez a része nem volt.
valami nagyon világos. De legyenek elnézők, hiszen újszerű
és nehéz gondolatmenetről van itt szó, amelyet talán nem
is lehet sokkal érthetőbben közölni, ami viszont azt bizo-
ayitja, hogy megösmerésünk még nem hatolt nagyon "
a dolog mélyére. Egyébiránt a Breuer alkotta hipnoid"
elmélet gátlónak és feleslegesnek bizonyult, úgy, hogy azt
a mai pszichoanalizis mellőzi. A továbbiak folyamán, leg
alább vázlatosan, meg fogják hallani, mily hatásokat és
folyamatokat sikerült felfedezni a mögött a korlátozás
mögött, amelyet Breuer einelt, mikor a hipnoid állapotok
clméletét felállította. Igazat kellene Önöknek adnom akkor
is, ha azt a benyomást szerezték volna, hogy a Breuer kuta-
tásai csak igen tökéletlen elméletet és ki nem elégitó fel-
világosításokat adhatnak a megfigyelt jelenségekről: de töké-
letes elméletek nem hullanak az égből és még sokkal jogo-
sabb volna bizalmatlanságuk az olyan valakivel szemben,
aki már kutatásai kezdetén hiánytalan és kikerekitett elmét
lettel hozakodnék elő. Az ilyen elméletről bizonyára kide.
rülne, hogy az csak alkotója okoskodásának a terméke.
nem pedig a valóság előitélettől mentes kutatásának gyu-
mölcse.