S.
S.
49
nak, melyek az elfojtott vágyat leplezve fejezik ki;
kétségkívül álmaink túlnyomó többsége, ezeknek megért-
séhez elemzés szükséges. A harmadik csoportbeliek azok,
melyek elfojtott vágyat ábrázolnak, de leplezés nélkül, vagy
elégtelenül leplezve. Ez utóbbi fajta álmokat rendszerint
szorongás kíséri, mely az álmodást félbeszakítja. A szoron-
gás itt az álomferditest helyettesíti; az álmok második cso-
portja az álommunka e tevékenysége folytán a szorongás-
tól megkíméli az embert. Nem túlságosan nehéz bebizonyí-
tani, hogy az a képzettartalom, amely ma szorongást vált
ki álmunkban, valamikor vágyunk volt s azóta elfojtáson
ment keresztül.Van olyan kínos tartalmú, tisztán érthető álom is, me-
lyet tartalma dacára az álomban nem érez az ember kínos-
nak. Ezt tehát nem lehet a szorongási álmok közé sorozni, s
ezért használták fel az ilyet annak a bizonyítására, hogy az
álom általában jelentőség nélküli, értéktelen lelki képződ-
mény. Egy ilyen álompélda elemzése meg fogja mutatni,
hogy itt elfojtott vágyak jól leplezett teljesüléséről, tehát a
második csoporthoz tartozó álomról van szó, s egyúttal
demonstrálni fogja, mily kiválóan alkalmas az eltoló
munka valamely vágy leplezésére.Egy leány azt álmodja, hogy nővérének egyetlen gyer-
mekét holtan látja maga előtt, ugyanabban a környezetben,
amelyben néhány év előtt az elsőszülött holttestét látta. Eköz-
ben nem érzett fájdalmat, ellenben természetesen tiltakozik
az ellen a felfogás ellen, hogy ez a helyzet vágyának felelne
meg. Ezt nem is kívánhatjuk tőle; de annak a halott gyer-
meknek a ravatalánál évekkel azelőtt utoljára volt alkalma
azt a férfit látni, akit szeret; utoljára akkor beszélt vele; ha
a második gyermek is meghalna, bizonyára újra találkoznék
azzal a férfival a nővére házában. Epedve vágyik a találko-
zásra, de ez érzését elfojtja. Épen az álmot megelőző napon
szerzett magának jegyet egy előadáshoz, melyet a még min-
dig imádott férfi fog tartani. Álma tehát egyszerű türelmet-
lenségi álom, amilyen gyakran előz meg utazást, színházi
estét és más hasonló élvezetet, mely az emberre vár. De,
hogy önmaga előtt leplezve legyen a vágyakozás, azért kel-
lett a helyzetet oly alkalomra tolni, mely a legkevésbbé
illő alkalom az örömteljes érzésre, noha a valóságban egy-S.
50
szer mégis bevált mint ilyen. Figyeljünk arra is, hogy az
álombeli indulati viselkedés nem az előtérbe tolt álomtar-
talomhoz, hanem a valóságos, de háttérben tartott álom-
gondolatokhoz alkalmazkodik. Az álombeli helyzet tehát
csak arra való, hogy siettesse a rég óhajtott viszontlátást;
ehhez pedig nem kapcsolódhatnak fájdalmas érzések.
You are here
Az Álomról1901-001/1915.hu