Kell e az egyetemen a psychoanalysist
tanitani?

Sigmund Freud prof. tól.

        Azt a kérdést, hogy a psychoanalysist az egyetemen
tanítsák-e, két oldalról lehet megvilágítani: az analytikus
szempontjából és az egyeteméből.

        1. Az analytikusnak csak elégtételére szolgálna, ha az
egyetemi oktatás a psychoanalysist felvenné körébe, de
ő maga az egyetemet nélkülözheti, a nélkül, hogy kárt
vallana. Theoretikus útmutatást a művei szükségnek
megtalálja az irodalomban és még behatóbban a psy-
choanalytikai egyesületek ülésein, továbbá régibb és
tapasztalt egyesületi tagokkal való személyes érintke-
zésben. Gyakorlati tapasztalatokat önanalysisen kívüli
esetek kezelésével nyerhet, elismert psychoanalytikus
vezetése és felügyelete mellett.

        Éppen az egyetemről való kirekesztése teremtette meg
ezt a szervezkedést. A mennyiben e kizárás továbbra
is fennmaradna, úgy ez a berendezés kétségtelenül
ezentúl is jól be fog válni.

        2. Az egyetem szempontjából arról van szó, hogy egy
általán el akart ismerni e psychoanalysis jelentő-
ségét az orvosnak és a tudomány embereknek kike-
zésére? Ha ezt megteszi, úgy gondoskodnia is kell
arról, miként illessze be a tanítás keretébe.

        A psychoanalysis jelentősége az orvosi- és az egyetemi
studium egészére nézve következő pontokon nyugszik:

        a) Joggal orrolhat az orvosképzés ellen az utolsó év-
tizedekben azt a kifogást, hogy a hallgatót egyoldalúlag az
anatomia, physika- és chemia terén tájékoztatja és el-
mulasztja őt arra reávezetni, mily fontosak a lelki tényezők
a különböző életjelenségekben, a betegségekben és az
orvosi kezelésben. A képzésnek ez a fogyatékossága utóbb
az orvos megdöbbentő hiányának bizonyul. Ez a nemcsak
abban nyilvánul meg, hogy nem érdeklődik az egész-
séges és beteg ember életének legeslegérdekesebb prob-
lémái iránt, hanem egyenesen ügyetlenné teszi a beteg
kezelésében, a kire minden kurzaló és gyógyműész
nálánál nagyobb hatással tud lenni.

        Ez az érezhető hiány már régen kívánatossá tette,
hogy a tantervbe az orvosi psychologia collegiuma
felvétessék. Azonban a míg ez az előadás az iskolai
lélektanra vagy a részletkérdésekkel foglalkozó ki-
sérleti lélektanra támaszkodott, nem adhatta meg a
medikusnak azt, a mire szüksége van, nem hozta őt
közelebb az életnek és hivatásának követelményei-
hez és ezért nem is állandósult a tantervben.

        Psychoanalytikai előadás még tud felelni e követel-
ményeknek. Bevezető részében, elméletéül a tulajdonképeni
psychoanalysisről szólna, részletesen kellene tárgyalnia
a minden psychotherapia alapját képező vonatkozásokat
a testi és lelki élet között, a suggestiót minden formá-
jában és rá kellene vezetnie arra, hogy a psychothe-
rapia befejeződést a psychoanalysisben nyerte el.

A psychoanalysis minden más rendszerrel inkább
hivatott arra, hogy orvostanhallgatóknak való lélektant
tanítson.

        b) További feladata psychoanalysisnek az lenne, hogy
a psychiatria tanulmányára előkészítsen. A psychiatria
mai formájában is tisztára lévő, a tanulóval a kórképek
sorozatát és arra képesíti őt, hogy felismerje ezek közül
a gyógyíthatatlanokat ne a közveszélyeseket. Az orvosi
tudás többi ágához csak az organikus aetiologia és az
anatomiai lelet tekintetében kapcsolódott hozzá. Ezzel
lélekeinek anyagát egyáltalán meg nem érti. Erre csakis
a lélek mélységeit kutató psychologia (Tiefenpsychologie)
vállalkozhat.

        Érdemeihez szerint Amerikában felismerék, hogy a
psychoanalysis, mint a «mélypsychologiai» első kísér-
lete, a psychiatria eddig megoldatlan részeit sikerrel
veszi munkába. Ezért Amerikában már sok orvosi is
kolában tartanak psychoanalytikai előadásokat, beveze-
tésként a psychiatriába.

        A psychoanalytikai oktatásnak két fokozatban kellene
végbemennie, elemi cursus formájában az összes orvos-
tanhallgatók számára és speciális előadás-sorozatba elme-
orvosok számára.

        c) A psychoanalysis a lelki folyamatok és szellemi műve-
letek vizsgálatában különleges módszerét követi, mely nem
csak kóros lelki működésre, hanem művészi, philosophiai
és vallási problemák megoldására is alkalmazható és így
már tért új szempontot az értékes férfiúságot nyújtott
az irodalomtörténet, mythologia, culturtörténet, vallás-
philosophia terén stb. Az általános psychoanalytikai elő-
adásokat tehát e tudományok hallgatói részére is
hozzáférhetőkké kellene tenni. E tudományágak meg-
termékenyítése analytikus eszmék által az universitas
literarum érelmében szorosabb kapcsolatot terem-
tene az orvostudomány és a philosophiában összefoglalt
tanulmányszeszakok között.

        Összefoglalásképen azt kell mondanunk, hogy az
egyetem csak nyerhet azáltal, hogy a psychoanalysis
oktatását programmájába felveszi. Ez az oktatás csak
dogmatikus-kritikus módon, theoretikus előadás utján
történhetik. Bemutatásnak vagy kísérletnek csak nagyon
szűk teret enged. A psychoanalysis oktatójának kutatás
czéljaira elegendő egy ambulatórium, mely u. n. ideg-
esek személyében anyaghoz juttatja. A psychiatria lé-
lekemelő műveléséhez elmeosztályra is volna szükség.

        Számolnunk kell azzal az ellenvetéssel, hogy így az
orvostanhallgató sohase fog rendes psychoanalysist
tanulni; ez így is van, ha az analysis practikus mű-
velése gondolunk. Azonban elég, ha az analysisből né-
zleteket tanulnak valamit. Az egyetemi oktatás az orvostanhall-
gatót kész művésszé sem avatja. Senki a ki a sebé-
szetet választja hivatásnak, térhet ki arról, hogy
további kiképzésétől valamely sebészeti intézetben való
több évi működéssel ne gondoskodjék.