9

„Az osztrákok épúgy egyesülhetnek a németekkel,
ahogy a csehek a tótokkal“

Loebe nyilatkozik a csatlakozási mozgalomról

Bukarest, szeptember 10.
(A Pesti Napló külön tudósítójától.)

Az Universul interjút közöl Loebe szociál-
demokrata vezérrel, a német birodalmi gyülés
elnökével, aki a következőket mondotta az
osztrák csatlakozási mozgalomra vonatkozóan:
– Nem értem, hogy a szövetséges hatal-
mak közvéleménye miért izgul annyit a csatla-
kozás kérdése miatt, hiszen nincs szó másról,
mint az 1918-ban kimondott önrendelkezési elv
gyakorlásáról. Nem látom be, hogy a németek
miért ne egyesülhetnének az osztrákokkal en-
nek az elvnek az alapján, ha a jugoszlávok,
lengyelek, csehek és tótok és románok egyesül-
hettek. Hangsúlyozom, hogy a csatlakozási
mozgalomnak semmiféle pángermán jellege
nincsen, itt határozottan demokratikus mozga-
lomról van szó, és sem a birodalmi németek,
sem az osztrákok csatlakozási tervüket soha
nem fogják más úton megvalósítani, csakis
békés úton. (C.)

Alpár Gitta autója összeütközött
egy bérkocsival

(Saját tudósítónktól.) Csütörtökön délután
öt órakor a Margitszigeten súlyos szerencsét-
lenség történt. Stengel Kornélné, Alpár Gitta,
az Operaház művésznője, a Sziget Klub
felé vezette a Bp. 20–452. számu autóját. A
margitszigeti úton szembe jött vele egy egy-
fogatú bérkocsi. A klub előtt több autó vára-
kozott, amelyek részben elfoglalták az úttes-
tet.

Alpár Gittának az autók miatt nem sike-
rült kellőképpen kitérnie a konfliskocsi
elől, amelynek az autó nekiszaladt.

Az összeütközés erejétől a konflisban ülő Gelb
Adolf 50 éves kávés, a Damjanich-kávéház
tulajdonosa, kiesett a kocsiból, az úttestre zu-
hant. Botlik András konfliskocsis könnyebben
megsérült.

Az összeütközésre nagy csődület támadt, a
konflis szerencsétlenül járt utasát bevitték a
Sziget Klub előcsarnokába, majd értesitették a
mentőket, akik rövidesen megérkeztek a hely-
szinre és Gelb Adolfot a Svábhegyi Szanató-
riumba szállitották. Az orvosok megállapítása
szerint Gelb Adolf

könnyebb agyrázkódást szenvedett.

Gelb Adolf hosszú ideig betegen feküdt, csak
nemrégiben került ki a kórházból, ez az egyik
oka annak, hogy ránézve a karambol ilyen
következményekkel járt. Gelb hozzátar-
tozói semmit sem tudtak a szerencsétlenségről,
felesége azt sem tudta, hogy férje a szigeten
volt. Az esetről az örszemes rendőr jelentést
készitett, amelynek alapján a rendőrség az el-
járást meginditotta.

Az autoszerencsétlenségről
egy szemtanu

a következőket mondotta el munkatársunknak:
– Alpár Gitta a szigeti strandfürdőben volt,
onnan indult autójával. Az úttest frissen volt fello-
csolva és sikos volt. A Sziget Klub előtt hirtelen
kanyarodó van. Úgy látszik, itt nem tudott kellő
gyorsasággal fékezni, beleszaladt a konflisba, amely-
nek utasát, az összeütközés kidobta a kocsiból. Az
autó eleje megrongálódott.

Jövőbe lát a jósnő, de razziaelőkészületekbe – nem

(Saját tudósítónktól.) Az utóbbi időben a
fővárosban ismét élénk tevékenységet fejtenek
ki a jósnők és más kuruzslók. Többen fordul-
tak feljelentéssel a főkapitánysághoz és el-
panaszolták, hogy ezek az asszonyok milyen
módon fosztották ki őket, kihasználva hiszé-
kenységüket. A tömegesen beérkező feljelen-
tések folytán a detektivfőnök utasitására az
egyik detektivcsoport csütörtökön délután vé-
gigjárta azokat a lakásokat, ahol jósnők szok-
ták a feleket fogadni. Tanácskérés ürügye alatt
mentek be a jósnők lakásába és tettenérés
közben leplezték le őket és vitték be a főkapi-
tányságra.

Tizenöt jósnőt állitottak igy elő a délután
folyamán, akik ellen meginditották az eljárást.
Mindegyiknek felvették személyi adatait,
utánanéztek, hogy nem volt-e már baja a rend-
őrséggel. Közülük kettő volt olyan, akiknek
már különféle dolguk miatt összetüzése volt a
büntetőhatóságokkal, ezeknek kitoloncolása
iránt megtörténtek a szükséges intézkedések.
A főkapitányságon egyébként elhatározták,
hogy a jósnők elleni razziát rendszeresiteni
fogják és megakadályozzák, hogy a jövőben
kifejthessék ártó működésüket.

ELLENFELEIM

Irta: Freud

Rövid idővel ezelőtt jelent meg a
pszichoanalizis világhirü tudósának, Sig-
mund Freudnak önéletrajza, amely-
ben egyben a lélek gyógyitásának ál-
tala kidolgozott új módszerét is törté-
nelmi szempontból irja le. A Nemzet-
közi Pszicho-Analitikai Tár-
saság Almanachjában, amely a közel
jövőben kerül a könyvpiacra, Freud ta-
nár igen érdekes tanulmányt irt
azokról az ellentállásokról, ame-
lyekkel, mint az új tudomány képvise-
lőjének, meg kellett küzdenie. Freud eb-
ben a tanulmányában többek között a
következőket irja:

Mikor a csecsemő dajkája karján ülve ide-
gen arcot pillant meg, attól sirva elfordul: a val-
lásos ember az új évet imával kezdi meg, s az
első gyümölcsöt is áldással köszönti; a paraszt
nem akar olyan kaszát vásárolni, amelyen nem
találja meg a már szülei által is ismert gyári
jegyet. Első pillantásra szembeötlik, hogy ezek
a helyzetek alapjukban véve különbözők, ame-
lyeknek mindegyikét más-más inditó okra kell
visszavezetnünk.

Mindazonáltal helytelen lenne, ha nem is-
mernők fel bennük azt, ami közös. Mindegyik
esetben ugyanis arról a bizonyos fájdalomról
van szó, amelyet a gyermek elementáris erővel
fejez ki, a hithű érzésű ember művészi külsősé-
gekkel csillapit, a paraszt pedig határozott dön-
tés motivumának teszi meg. E fájdalomérzés
forrása azonban mindig abban az igényben ke-
resendő, amellyel valamely új jelenség, a lelki
élet felé fordul, abban a lelki munkateljesit-
ményben, amelyre ilyen döntéseknél szükség
van, s amely valósággal aggodalmas várakozá-
sig fokozódó bizonytalansággal jár.

Joggal hihetnők, hogy a tudomány területén
az újtól való ilyen félelemnek nincsen helye. A
tudomány a maga örök tökéletlenségében és
gyengeségében egyenesen ráutalt arra,
hogy üdvét felfedezésekben és új felfogásokban
pillantsa meg. Mindenesetre helyes, ha megfelelő
kételkedéssel fegyverzi fel magát, hogy csalódá-
soknak áldozatul ne essék, s mindaddig nem fo-
gad el semmiféle új felismerést, mig azt alapo-
san meg nem vizsgálta. Bizonyos esetekben
azonban ennek a kételkedésnek két váratlan jel-
lemvonása van. Mig az egyik élesen szembefor-
dul az újjal, a másik tisztelettel kiméli meg a
már ismert és elhitt tudományos tényeket s meg-
elégszik azzal, hogy mindazt, ami új, minden to-
vábbi vizsgálódás nélkül elhajitson.

Különösen rosszul fogadták a pszichoana-
lizist, amelyet közel harminc évvel ezelőtt kezd-
tem kifejteni az ideges tünetek keletkezésére
vonatkozólag Josef Breuer kutatásai nyomán
Bécsben. A pszichoanalizis újszerűsége vi-
tathatatlan, jóllehet saját felfedezései mellett
gazdag anyagot dolgozott fel, amely már régeb-
ben is ismert volt. Igy különösen Charcotnak, a
nagy neuropatológusnak kutatási eredményeit,
s több esetet a hipnotikus tünetek területéről. A
teljes agyonhallgatás tiz esztendeje után egy-
szerre a legáltalánosabb érdeklődés középpont-
jába került – és a felháborodott elutasitás vi-
harát szabaditotta fel.

Bizvást figyelmen kivül hagyhatjuk azokat
a formákat, amelyekben a pszichoanalizis ellen
támadó ellentállás jelentkezett. Elégedjünk meg
azzal a megállapitással, hogy a harcnak, amely
a tudományos újitás körül folyik, még koránt
sincsen vége, azonban már ma is felismerhetjük,
hogy ez a harc milyen irányban fog továbbfej-
lődni. A nagyszámú ellentábornak nem sikerült
a pszichoanalitikus mozgalmat elnyomni. Ez a
tudományág, amelynek húsz évvel ezelőtt ma-
gam voltam egyetlen képviselője, azóta számos
igen jelentékeny és szorgalmasan dolgozó tanit-
vánnyal rendelkezik, orvosokkal és laikusok-
kal, akik vagy ideges betegek kezelési módsze-
reként alkalmazzák, vagy pedig a szellemi tudo-
mányok roppant területén az egyik legértéke-
sebb segédeszközt pillantják meg benne. Érdek-
lődésünk azonban csupán azokra az inditóokok-
ra vonatkozhatik, amelyek a pszichoanalizissel
szemben megnyilatkozó ellenállást meghatároz-
ták.

Nagyon érthető, hogy az orvosok – a lelki
életrekkel szemben tanusitott közismert maga-
tartásuk mellett – nem fogadták különösebb
lelkesedéssel az a pszichoanalizis és az új tudo-
mánynak azt a felszólitását, amely számos té-
nyek újratanulására és másként való szemlélé-
sére intette őket, nem akarták teljesiteni. Ezzel
szemben azt hihetnők, hogy az új tan annál köny-
nyebben hóditotta meg a filozófusokat; hiszen
ezek a tudósok megszokták, hogy világot átfogó
magyarázataikat absztrakt fogalmakkal – rossz
nyelvek szerint csupán bizonytalan szavakkal
fejezzék meg! Ezért azt hihettük, hogy a pszi-
chológia területének kiterjesztésén, amelyet ép-
pen a pszichoanalizis inditott meg, semmi esetre
se háborodhatnak fel. Itt azonban egyszerre
olyan akadály merült fel: a filozófusok lelki té-
nye nem volt azonos a pszichoanalizisével.

Mindenekelőtt figyelembe kell vennünk azt
a különös jelentőséget, amellyel – a pszicho-
analizis szerint – az úgynevezett nemi ösz-
tönök irányitják az ember lelki életét. A
pszichoanalitikus elmélet szerint az egyes ide-
ges tüneteket szekszuális ösztönök eltorzitott
pótlásként jelentkező kielégülésének kell
tekintenünk, amelyek számára a közvetlen ki-
élés belső ellenállások miatt lehetetlenné
vált. Később, amikor az analizis eredeti mun-
katerületét maga mögött hagyta és a normális
lelki élettel foglalkozott, megpróbálta annak
bizonyitását is, hogy ugyanazok a nemi kom-
ponensek, amelyek legközelebbi céljaikról el-
térthetők és más célokra irányithatók, egy-
részt az egyes ember és a nagyobb közösség leg-
fontosabb kulturális teljesitményeit is szolgál-
ják. Ezek a megállapitások nem is voltak
teljesen újak. Schopenhauer a nemi élet min-
dent felülmúló jelentőségét felejthetetlenül
szuggesztiven hangsúlyozta. Amit a pszicho-
analizis szekszualitásnak nevezett, semmikép-
pen sem azonos két nem egyesülésének vágyá-
val, avagy a kéjérzés megtemetésével;

Az öngyilkos történetiró tragédiája
a Schadl-tanács előtt

(Saját tudósítónktól.) A Pesti Napló 1924
szeptember 21-iki számában »Egy történettu-
dós tragédiája a háborus idegsokktól a revol-
vergolyóig« cimen Falus Ferenc hirlapiró
cikket irt. A cikk elmondotta, hogy a Kender
uccában egy piszkos, szomorú lebuj vackán
éjszakázott egy piszkos, szomorú öngyilkos.
Az elrongyolódott, piszkos irások arról tanuskodtak, hogy a
szomorú hely szomorú öngyilkosa, a halálosan
agyonzsanyargatott, lerongyolódott ember Hor-
váth Sándor történetiró.

A szerencsétlen sorsú ember – irta a cikk
– huszonöt évvel ezelőtt mint húszéves fiatal-
ember, előkelő pártfogói révén, lekerült a bos-
nyák és dalmát levéltárakba, ahol Tollóczy La-
jos oldalán eredményesen munkálkodott. Visz-
szakerülve, az Országos Levéltárnál nyert
alkalmazást, neve ismert volt, kitünő atléta, a
társaság kedvence, a legszebb életet élő fiatal-
ember volt Horváth Sándor. Jött a háború,
két szépen dekorált kapitány, súlyos ideg-
sokkal került vissza a háborúból. Az Orszá-
gos Levéltárnál éri a forradalom és a bolse-
vizmus. A bolsevizmus bukása után összekü-
lönbözik egyik hivatali feljebbvalójával és
jelentést tesz, hogy a levéltárból értékes
iratok tünnek el. Üldözni kezdik. Fegyelmi
eljárást inditanak ellene, kommunista váddal illetik. És
sok baj megtámadja a tudós szellemi épsé-
gét. Vallásos téboly vesz erőt rajta. Két és fél
év állás nélkül ténfereg. Ujabb szerencsét-
lenség éri. Gazdag felesége elválik tőle és ő
kerül az uccára. Egyedüli társával, egykori
szolgálati pisztolyával, apró lebujok kezdik
fogadni, végül is a szerencsétlen ember tragé-
diáját egy jólirányzott golyó fejezi be.

A cikk miatt a hirlapiró ellen halott ember
béke meggyalázásának vétsége cimén pert
inditottak néhai Horváth Sándor hozzátarto-
zói. Az ügyet ma tárgyalta a büntetőtörvény-
szék Schadl-tanácsa.

Falus Ferenc védekezésében kijelentette,
hogy bünösnek nem érzi magát, egy szerencsét-
len élet utolsó napjait irta meg, semmi egye-
bet nem tett. Amikor a szerencsétlensorsú em-
ber hozzátartozói helyreigazitást küldtek a
Pesti Naplónak, a lap készséggel kiadta ezeket
a helyreigazitásokat.

Horváth Sándor testvérbátyja, dr. Hor-
váth István nyugalmazott biró, kijelentette a
tárgyaláson, hogy a vádat fentartja, elégtételt
kér szerencsétlen öccsének, aki ártatlanul olyan
meghurcoltatásnak volt kitéve életében.

A perbefogott hirlapiró nem is kérte a
biróság bizonyitását. A biróság belátására
bizza az ügy elbirálását.

A törvényszék itéletében fölmentette Falus
Ferencet az ellene emelt vád alól azzal az indo-
kolással, hogy cikkével nem követte el a vád
tárgyává tett büncselekményt.

10

Péntek

PESTI NAPLÓ

1925 szeptember 11

Választott bíróság dönt
a francia banktisztviselők sztrájkjában

Az igazságügyminiszter ultimátuma

Párizs, szeptember 10.
(A Pesti Napló külön tudósítójától.)
Steeg igazságügyminiszter tegnap levelet
intézett a bankárszövetséghez és a sztrájkoló
bankhivatalnokokhoz, amelyben

felszólítja mind a két részt, hogy vesse alá
magát választott bíróság határozatának.

Az igazságügyminiszter ebben a levelében utal
azokra a sokféle kísérletekre, amelyeket a kor-
mány a bankhivatalnokok sztrájkjának meg-
oldására tett és kiemeli, hogy a törvény abban
az esetben, ha a békéltetés minden módja ki
van merítve, választott bíróság döntését ren-
deli el. Szerinte az ilyen döntés annál is inkább
eredményes lehet a mostani esetben, mert a
bankárszövetség és a sztrájkoló banktisztvise-
lők között már csak elszigetelt kérdésekre ter-
jed ki a nézeteltérés, azokat tehát némi jóaka-
rattal ki lehet egyenlíteni.

Huszonnégy óra határidőt tűz ki a minisz-
ter a válaszra, de a sztrájkbizottság már
tegnap este tudatta az igazságügyminiszter-
rel, hogy aláveti magát egy választott bíró-
ság határozatának.

A választott bíróságnak valószínűleg Sarrut, a
semmitőszék első elnöke lesz az élen. (W. F.)

Elmarad az osztrák–magyar teniszmérkőzés?

Urbach László motorvezető, aki az UTE-pályán
guldó gépével szaltót csinált és minden baj nélkül
szabadult meg a halálos veszedelemből.

(Saját tudósítónktól.) A két ország tenisz-
szövetségei évekkel ezelőtt megállapodtak ab-
ban, hogy felváltva Bécs és Budapesten meg-
rendezik a válogatott tenisz-meccseket. Két
évvel ezelőtt fölényesen győztek játékosaink
Bécsben, míg a mult évben Kehrling Bélát be-
tegsége akadályozta a játékban és a magyar
csapat olyan lelki depresszióval állott ki Buda-
pesten az osztrákok ellen, hogy mindenki for-
máján alul játszva: elvesztette a meccset.

Ez évben, szeptember 12–14-én kellett volna
Wienben kiállnunk Ausztria ellen és a teljes
magyar csapat: Kehrling, Fittler, Pétery,
Kirchmayer, Takács, Kelemen, előreláthatólág
fölényes győzelmet arattak volna. Szombaton
reggel indult volna a magyar team, de
váratlanul tegnap este az osztrák szövetség
a terminus elhalasztását kérte.

Mi ragaszkodunk az eredeti megállapodáshoz,
annál is inkább, mert Kehrling 19-én már 4
hetes svájci és rivierai túrára megy és nélküle
csonka lenne a magyar csapat. Ausztria való-
színűleg azért is szeretné elhalasztani az idei
revánsot, mert két neves játékosa, gróf Salm
és Relleg, ezidőszerint nem játszhatnak. A ma-
gyar szövetség táviratban közölte Béccsel,
hogy ragaszkodik a terminushoz, de kevés re-
mény van arra, hogy ma estig megjön a vá-
lasz és holnap reggel elindulhat a magyar csapat.

Kurunczy legyőzte Jouset
400 méteres futásban

Nemzetközi atlétikai mérkőzés Bécsben

Bécs, szeptember 10.
(A Pesti Napló külön tudósítójától.) A csütörtöki
nemzetközi atlétikai mérkőzéseken a 400 méteres fu-
tást a magyar Kurunczy nyerte meg a francia Jouse
előtt 50.8 másodperc alatt.

A 200 méteres futásban első lett a magyar Hajdu
22.9 másodperc alatt. Félméterrel mögötte második
Ritter (Bécs), egyméterrel utóbb a harmadik Judet
(Franciaország).

A távolugrásban a néger Cator (Párizs) győzött
7.35 méterrel. Ugyancsak Cator nyerte meg a 100
méteres futást is 11 másodperc alatt.

A 800 méteres futásban első lett a francia Ba-
rathon, aki 1 perc 55 másodperces idejével új fran-
cia rekordot állított fel. Második lett a bécsi Mark
1 perc 56 másodperc osztrák rekordidő alatt.

Az 1500 méteres futásban Barathon lett az első
4 perc 12 másodperc alatt.

Az 1000 méteres futásban a francia Gaudet mint
első előzte meg honfitársát, Norlandent.

Az olimpiai stafétát a franciák nyerték meg 3
perc 29 másodperc alatt. Második lett a WAF 3 perc
30 másodperc alatt.

Bárány István kiáll Heinrich
ellen

Szebb
Jobb
Érdekesebb

NAGYVILÁGI
HÁZASSÁG
(Eleanor Baardman) és

DIXIE
HANDICAP
(Claire Windsor)

Mozgókép-
Otthon
Capitol

(Saját tudósítónktól.) Vasárnap délután a
Császárfürdő uszodájában tartja meg a Mű-
egyetemi Club nemzetközi úszóversenyét,
amelynek egyik attrakciója a százméteres
gyorsúszás. Ebben a versenyben Németország
leggyorsabb úszója a lipcsei Heinrich is részt-
vesz. Heinrich azért jön Budapestre, hogy
revansot vegyen Bárány Istvánon azért a két
vereségért, amelyet tőle német vizeken szen-
vedett. A mai napig úgy volt, hogy Bárány
nem áll ki Heinrich ellen, mert ellentétben a
német híresztelésekkel, nem tett olyan ígéretet,
hogy Heinrichnek Budapesten revansot ad.

Csütörtökön este kilenc órakor befutott a
Műegyetemi Club vezetőségéhez az egriek ne-
vezése, amelyben bejelentik, hogy úgy Bárány
István, mint a Bicskei fivérek, valamint Szig-
ritz Géza is résztvesznek a versenyen, amely-
nek jelentősége így rendkívüli mértékben foko-
zódik.

sokkal inkább hasonlít Plato »Symposion«-
jának mindent átfogó és mindent fent
Érosához.

Ellenfelenim azonban megfeledkeztek a
nagy elődökről s úgy rontottak neki a pszicho-
analizisnek, mintha az emberiség méltósága
ellen elkövetett merényletről lett volna szó.
»Pansexualismussal« vádolták, jóllehet a
pszichoanalitikus ösztönelmélet mindig szigo-
rúan dualisztikus volt és soha el nem mulasz-
totta, hogy a nemi ösztönök mellett más ösz-
tönöket el ne ismerjen, – annál kevésbé, mert
éppen ezeknek az ösztönöknek tulajdonított a
nemi ösztönök elnyomására szolgáló erőt.

De mit is árthat a nemi ösztönök fejtegetése?

Hiszen a pszichoanalízis sohasem hangoztatta a
közre káros ösztönök felszabadításának szüksé-
gét! Ép ellenkezőleg, – óvott és javulásra intett.

Azonban a társadalom hallani sem akar ezekről
a kapcsolatoknak tudatossá tevéséről, mert
igen sok irányban rossz a lelkiismerete! A tár-
sadalom az erkölcsről igen magas ideált állít
fel – az erkölcs tudvalévőleg az ösztönélet kor-
látozása és valamennyi tagjától azt követeli,
hogy ezt az ideált kövesse. Közben azonban
édeskeveset törődik azzal, hogy milyen nehézre
esik egyes embereknek ez a kegyetlen engedel-
messég. Ezzel a viselkedésével a társadalom
valósággal tenyészti a kulturfárzeuskodást.

Szerző végül illő szerénységgel felvetette
a kérdést is, hogy vajjon nem az ő személyiség-
vezetésen zsidó volta, s az a tény, hogy zsidó-
gát sohasem akarta eltagadni, oka a pszicho-
analízissel szemben tanusított ellenszenvnek?
Ilyenirányú érvelést különben nagyon ritkán
hallottam; mindazonáltal – sajnos – annyira
gyanakvóak lettünk, hogy azt kell hinnünk, hogy
a körülmény sem lehetett egészen hatástalan.
Aminthogy talán az sem véletlen, hogy a pszi-
choanalízis első képviselője zsidó volt. Hogy
teljesen a pszichoanalízis mellé állhasson,
ugyancsak szüksége volt arra az erőre, amellyel
az ellenzők nagy tömegében hajlandó vállalta
a magánosság sorsát, – olyan sorsot, amelyet
a zsidó jobban ismer, mint bárki más.

Orth György betegágyán, mellette felesége, Mihályi Vilcsi