IX.

Miután így rögzítettük az elfojtás fogalmát és az
álomferdítést elfojtott lelki anyaggal hoztuk kapcsolatba,
egész általánosságban kimondhatjuk azt a fő-
eredményt,
amelyet az álmok elemzése szolgáltatott. Az érthető ál-
mokról megállapítottuk, hogy azok leplezetlen vágytelje-
sülések, vagyis hogy bennük az álomban adott helyzet
valamely a tudat előtt ismert, a nappali életből vissza-
radt, az érdeklődésre nyilvánvalóan érdemes vágyat ábrá-
zol teljesülve. A homályos és zavaros álmokról ime az
analizis ehhez egészen hasonló dolgot tanít: az álombeli
helyzet ismét egy vágy teljesülését ábrázolja, mely rend-
szerint az álomgondolatokból keletkezik, de ez az ábrá-
zolás felismerhetetlen s csak az elemzés utján történő
visszafordítás teszi azt érthetővé, maga a vágy pedig
vagy maga is elfojtott, a tudattól idegen, vagy legalább
igen szorosan összefügg elfojtott gondolatokkal, ilyeneken
alapúl. Az ilyen álom formulája tehát így hangzik: elfoj-
tott vágyak leplezett teljesülése. És érdekes megjegyeznünk,
hogy igaznak bizonyúl a nép felfogása, mely mindenáron
ragaszkodik ahhoz, hogy az álom a jövőt jelenti. Való-
sággal azonban, amit az álom fest élénk, nem az a jövő,
mely be fog következni, hanem amelyet szeretnénk, hogy
bekövetkezzék. A néplélek itt úgy jár el, ahogy tőle kü-
lönben is megszoktuk: hiszi, amit szeretne.

A vágyteljesüléssel szemben való magatartás tekinte-
tében három csoportba oszlanak az álmok. Az elsőbe
azok tartoznak, melyek el nem fojtott vágyat leplezetlenül
ábrázolnak; ezek az infantilis tipusú álmok, melyek fel-
nőtteknél egyre ritkulnak. A másodikba azok az álmok

49

tartoznak, melyek az elfojtott vágyat leplezve
fejezik ki; ilyen kétségkívül álmaink túlnyomó többsége, ezeknek
megértéséhez elemzés szükséges. A harmadik csoportbe
liek azok, melyek elfojtott vágyat ábrázolnak, de leplezés
nélkül, vagy elégtelenül leplezve. Ez utóbbi fajta álmokat
rendszerint szorongás kíséri, mely az álmodást félbesza-
kítja. A szorongás itt az álomferdítést helyettesíti; az ál-
mok második csoportja az álommunka e tevékenysége
folytán a szorongástól megkíméli az embert. Nem túlsá-
gosan nehéz bebizonyítani, hogy az a képzettartalom,
amely ma szorongást vált ki álmunkban, valamikor vá-
gyunk volt s azóta elfojtáson ment keresztül.

Van olyan kínos tartalmú, tisztán érthető álom is,
melyet tartalma dacára az álomban nem érez az ember
kínosnak. Ezt tehát nem lehet a szorongási álmok közé
sorozni, s azért használták fel az ilyet annak a bizonyí-
tására, hogy az álom általában jelentőség nélküli, értékte-
len lelki képződmény. Egy ilyen álompélda elemzése meg
fogja mutatni, hogy itt elfojtott vágyak jól leplezett telje-
süléséről, tehát a második csoporthoz tartozó álomról van
szó, s egyúttal demonstrálni fogja, mily kiválóan alkalmas
az eltoló munka valamely vágy leplezésére.

Egy leány azt álmodja, hogy nővérének egyetlen
gyermekét holtan látja maga előtt, ugyanabban a környe-
zetben, amelyben néhány év előtt az elsőszülött holttestét
látta. Eközben nem érzett fájdalmat, ellenben természete-
sen tiltakozik az ellen a felfogás ellen, hogy ez a helyzet
vágyának felelne meg. Ezt nem is kívánhatjuk tőle; de
annak a halott gyermeknek a ravatalánál évekkel ezelőtt
utoljára volt alkalma azt a férfit látni, akit szeret, utól-
jára akkor beszélt vele; ha a második gyermek is meg-
halna, bizonyára újra találkoznék azzal a férfival a nő-
vére házában. Epedve vágyik a találkozásra, de ez érzését
elfojtja. Épen az álmot megelőző napon szerzett magának
jegyet egy előadáshoz, melyet a még mindig imádott férfi
fog tartani. Alma tehát egyszerű türelmetlenségi álom,
amilyen gyakran előz meg utazást, színházi estét és más
hasonló élvezetet, mely az emberre vár. De, hogy önmaga
előtt leplezve legyen a vágyakozás, azért kellett a helyze-
tet oly alkalomra tolni, mely a legkevésbbé illő alkalom

Freud: Az álomról.