VIII.

Az eddigi taglalásokból megösmörkedvén az álom-
munkával, valószínűleg mindenkinek az lesz a véleménye,
hogy ez egy egész sajátságos lelki folyamat, melyhez ha-
sonlót nem ismerünk. Szóval úgy jártunk, hogy a csodál-
kozás, melyet egyébként az álommunka terméke, az álom-
tartalom kelt, most az álommunkára tolódott át. Valóság-
gal azonban az álommunka – ha előszörre is lett ismeretes
– csak egy láncszem a pszichikai folyamatok hosszú
sorában, melyekre a hisztériás tünet, a szorongási-, kény-
szer- és téveszmék keletkezése vezethető vissza. A sűrítés
és mindenekelőtt az eltolás e többi folyamatok jellegzői
közül sem hiányzik soha. Csak az érzékletesség szempont-
jából történő átdolgozás kiváltsága az álomnak. Ha azon-
ban e felvilágosítás alapján egy sorba kell állítani az álmot
lelki megbetegedések képződményeivel, még fontosabbá
válik reánk nézve az a feladat, hogy megismerjük az álom-
képződés s a hozzá hasonló folyamatok lényeges feltételeit.
Valószínűleg csodálkozni fog, aki először hallja, hogy sem
az alvó állapot, sem a betegség nem tartoznak ezek közé
a mellőzhetetlen feltételek közé. Egészséges emberek min-
dennapi életének egész csomó jelensége, mint pl. az elfe-
lejtés, nyelvbotlás, balfogás és a tévedések egy bizonyos
csoportja, ugyanolyan pszichikai szerkezetnek köszöni létét,
mint az álom s a sorozat többi tagja.

A probléma magva az eltolásban rejlik, mely az álom-
munka egyes teljesítményei közt a leglegfeltűnőbb. Az
eltolás lényeges feltételéről, ha behatóan elmélyedünk a
tárgyba, kiderül, hogy az tisztán lélektani természetű, lelki
indokokban keresendő. Ennek a nyomára rájön az ember,
ha méltányol bizonyos tapasztalatokat, melyek álomelem-
 

46

zés közben múlhatatlanul felötlenek. A 10-ik oldalon megírt
álompélda elemzése közben félbe kellett szakítanom az
álomgondolatok közlését, mert, mint bevallottam, olyanok
is voltak köztük, melyeket szívesen elrejtek idegenek előtt
s melyeket nem közölhetnék anélkül, hogy ezzel fontos
tekinteteket durván ne sértsek. Hozzáfűztem, hogy mi
haszna sem volna, ha e helyett az álom helyett másikat
választanék ki arra, hogy analizisét közöljem; minden olyan
álomból kiindulva, melynek tartalma homályos vagy zava-
ros, oly álomgondolatokra bukkannék, melyek titokban-
tartást igényelnek. Ha azonban magamban tovább folyta-
tom az elemzést, másokra való tekintet nélkül (hisz oly
igen személyes élmény, mint az álom, nem is lehetett
idegeneknek szánva), végül mindig oly gondolatokhoz jutok,
melyek meglepnek, melyeket magamban sem ismertem,
melyek reám nemcsak idegenszerűen, hanem kellemetlenül
is hatnak, amelyeket tehát szívesen és erélyesen tagadnék,
ha az analizisen átfutó gondolatlánc nem szorítana kérlel-
hetetlenül a beismerésükre. Ha ezzel az egész általánosan
érvényes ténnyel számolni akarok, kénytelen vagyok fel-
venni, hogy ezek a gondolatok tényleg megvoltak lelki
életemben, volt is bizonyos pszichikai intenzitásuk és ener-
giájuk, de sajátságos lélektani szituáció állapotában, mely-
nek következtében nem tudtak tudatomra jutni. Ezt a sajátos
állapotot az elfojtás állapotának nevezem. Ezek után azon-
ban nem térhetek ki annak beismerése elől, hogy egyrészt
az álomtartalom homályossága, másrészt az álomgondola-
tok némelyikének elfojtásos állapota, tudatra képtelensége
között oksági kapcsolat áll fenn s le ne vonjam azt a
következtetést, hogy az álomnak azért kell homályosnak
lennie, hogy el ne árulja azokat a kiközösített álomgondola-
tokat. Így jutok el az álomferdítés fogalmához, mely az
álommunka műve s mely az alakosságnak, az elrejtési
szándéknak áll a szolgálatában.
Hadd hajtsam végre ezt a próbát az elemzésre válasz-
tott álompéldán; kérdem magamtól, ugyan melyik az a
gondolat, mely elferdítve érvényesül abban az álomban,
holott ferdítés nélkül heves ellenmondást hívna ki bennem.
Az jut eszembe, hogy az ingyenes kocsiszás emlékeztetett
bizonyos költséges kocsiszásokra családom egyik tagjával;

47

hogy az álom magyarázatát ez a mondat adta: szeretnék
egyszer olyan szeretésben részesülni, mely semmibe sem
kerül, s hogy kevéssel azelőtt, hogy ezt álmodtam, nagyobb
pénzkiadásom volt épen erre a személyre. Ez összefüggé-
sek alapján nem térhetek ki annak a belátása elől, hogy
sajnálom azt a pénzkiadást. Csak ha ezt a rezdületet be-
ösmerem, csak akkor van értelme annak, hogy az álomban
oly szeretésre vágyok, melynél nem kell, hogy kiadásom
legyen. Pedig becsületesen állíthatom, hogy mikor elhatá-
roztam annak az összegnek a kiadását, egy pillanatig sem
haboztam. Az ellenáramlat, a pénz feletti sajnálkozás, nem
jött tudatomra. Hogy miért nem, az ujabb, messzevezető
kérdés, melyre tudom ugyan a feleletet, de amely más
összefüggésbe tartozik.

Ha nem a magam, hanem idegen személy álmát ana-
lizálom, az eredmény ugyanaz, a meggyőződés motivumai
azonban megváltoznak. Ha egészséges ember álmáról van
szó, úgy nincs más eszközöm arra, hogy őt a megtalált
elfojtott gondolatok elfogadására késztessem, mint az
álomgondolatok összefüggésének meggyőző hatása; s a
beismeréstől még azután is vonakodhatik. De ha neurózis-
ban, például hisztériában szenvedőről van szó, akkor őt
az elfojtott gondolat beösmerésére annak az ő kórtüneteivel
való összefüggése fogja kényszeríteni s az a javulás, melyet
tapasztal, mikor egy szimptoma helyét eddig elfojtott gon-
dolatok foglalják el. Arról a nőbetegről pl., akitől az
utolsó álom származik, melyben három jegy 1 frt 50 kr.-ba
kerül, az analizis kénytelen feltenni, hogy nem sokra be-
csüli a férjét, sajnálja, hogy hozzá ment feleségül, szívesen
felcserélné mással. Ő persze azt állítja, hogy a férjét sze-
reti, hogy érzelemvilága mitsem tud a kevésrebecsülésről
(az álom szerint 100-szor jobbat kiván!), de az ő összes
tünetei ugyanahhoz a megoldáshoz vezetnek, mint ez az
álom, s miután az analizis ujból felébresztette benne bizo-
nyos idők emlékét, amikor tudva sem szerette a férjét, a
szimptómák oldódtak s megszűnt ellentállása az álom
magyarázatával szemben is.