XI.

Ha az álomtartalmat vágyteljesülés ábrázolásának
vesszük s homályosságát azokra a változtatásokra vezet-
jük vissza, melyeket a cenzúra végzett az elfojtott anya-
gon, akkor már nem nehéz az álom rendeltetésére is kö-
vetkeztetni. Sajátságos ellentétben azokkal a szólásmódok-
kal, melyek szerint az álom az alvás zavarja. mi kényte-
lenek vagyunk beismerni, hogy az álom az alvás felett őr-
ködik. A gyermekálmokat illetőleg ez az állításunk nem
is oly nehezen találna hívőkre.

Bármi legyen is a lényege az alvási állapotnak vagy
álombeli pszichikus elváltozásnak, létrejöttét az a szándék
váltja ki, hogy az ember aludni akar, amely szándékot
már a gyermekre rákényszerítenek, de amelyet a fáradt-
ság érzete is kiválthat; az egyetlen eszköz pedig, mely
létrejöttét lehetővé teszi: minden olyan ingernek távol-
tartása, mely a lelki apparátust más célok felé hajthatná,
mint épen a felé, hogy aludjon. Ismeretesek azok az esz-
közök, amelyek külső ingerek távoltartására szolgálnak;
ámde minő eszközök állnak rendelkezésünkre ahhoz, hogy
fékentartsuk azokat a belső ingereket, melyek az alvási
szándékkal dacolnak? Figyeljük meg az anyát, amint
gyermekét elaltatja. A gyermeknek folyton van valami
kívánnivalója, még egy csókot szeretne, játszani óhajt.
Ezeket az igényeket részben kielégíti az anya, részben
— tekintélyét is latba vetve — másnapra halasztja telje-
sítésüket. Nyilvánvaló, hogy a megrezdülő vágyak és
szükségletek akadályozzák az elalvást. Ki nem ismeri a
Balduin Grollertől megírt rossz fiu történetét, ki éjjel fel-
ébredve, teleordítja a hálószobát azzal, hogy: ő egy orr-
szarvút akar! A jó fiú, ahelyett, hogy ordítana, álmodna
arról, hogy orrszarvúval játszik. Az álom, miután a vá-
gyat teljesülve ábrázolja s ez alvás közben hitelre talál,
megszünteti a vágyat és lehetségessé teszi az alvás foly-

54

tatását. Kétségtelen, hogy az álomkép azért talált hitelre,
mert érzékletes észrevevés alakjában öltöződik; a gyer-
mekben pedig még hiányzik, s csak később alakúl ki az
a képesség, hogy a hallucinációt vagy képzeletet a való-
ságtól megkülönböztesse.

A felnőtt már megtanúlta ezt a megkülönböztetést,
be is látta a kivánkozás céltalanságát s folytonos gya-
korlás utján elérte, hogy törekvéseit el tudja halasztani
mindaddig, amíg elintézésük nagy kerülőútakon a külvi-
lág változásai révén lehetségessé válik. Ennek megfelelően
még alvás közben is csak ritkán fordulnak elő nála rövid
pszichikus úton létrejött vágyteljesülések; az is lehet, hogy
ilyen a felnőttnél egyáltalán nem fordul elő s hogy még
a gyermekálmokat utánzó álmok is sokkal szövevényesebb
magyarázatot igényelnek nála. Ezzel szemben a felnőtt
ember lelkében – és pedig kivétel nélkül minden ép-
elméjű emberében – a lelki anyag oly elkülönböződése
jön létre, amely a gyermekben még hiányzik. Oly lelki
instancia keletkezik benne, mely – az élettapasztalaton
okulva – féltékeny és szigorú gonddal gyakorolja ural-
kodó és gátló befolyását a lelki folyamatokra; s ez az új
fórum – a tudathoz és az akaratlagos mozgatáshoz való
viszonya révén – a lelki hatalom leghathatósabb eszkö-
zeivel rendelkezik. Ez az instancia pedig a gyermekes-
rezdültek egy részét, mint nem életrevalókat elnyomta s
az elfojtás állapotában tartja mindazt a gondolati anya-
got is, mely ezekből származik.

Mikor azonban ez az instancia, melyben normális
énünkre ismerünk rá, azon vágy álláspontjára helyezkedik,
hogy aludni akar, ilyenkor, úgy látszik, arra kényszerítik
őt az alvás testi és lelki feltételelei, hogy enyhítsen azon
az erélyen, amellyel napközben szokta az elfojtott anyagot
visszaszorítani. Igaz, hogy ez az enyhítés ártalmatlan;
csak hadd tobzódjanak az elfojtott gyermeki lélek izgal-
mai, hiszen épen az alvó állapot folytán ugyis nehezen
jutnak a tudathoz, a mozgatáshoz vezető út pedig egé-
szen el van előlük zárva. Ám el kell hárítani azt a ve-
szélyt, hogy az álmot megzavarhassák. Nos, már amúgy
is érvényesnek kell elfogadnunk azt a feltevést, hogy még
a legmélyebb alvás közben is ébren őrködik a szabad

55

figyelem egy töredéke és ügyel azokra az érzéki ingerekre,
melyek esetleg inkább a felébredést, mint az alvás foly-
tatását javasolják. Ha ez nem így volna, nem érthetnők
meg, miért vagyunk hajlandók oly könnyen felébredni
bizonyos minőségű ingerekre, mint azt már Burdach, egy
régi fiziológus, hangsulyozta, pl. az anya, ha gyermeke
nyöszörög, a molnár, ha a malom megáll, s a legtöbb
ember, ha halkan nevén szólítják. Ez az őrködő figyelem
már most a belső, elfojtásból eredő vágyingerek felé is
fordul s ezekkel együtt alkotja az álmot, mely kompro-
misszum módjára mindkét félt kielégíti. Az álom az el-
nyomott vágyak és azok számára, melyeknek kialakulásá-
hoz az elfojtás is hozzájárult, bizonyos lelki elintézésmó-
dot teremt az által, hogy azokat úgy állítja az álmodó
elé, mintha teljesülve volnának; de eleget tesz a másik
instanciának is, mert lehetővé teszi, hogy az alvás foly-
tatódjék. Énünk eközben szeret gyermek módjára visel-
kedni, hitelt ad az álomképeknek, mintha mondaná: jól
van, jól, legyen igazad, csak hagyj aludni. Az a ke-
vésbecsülés, mellyel felébredés után nézzük le álmunkat
s melyet az álom zavarosságával és látszólagos logikát-
lanságával indokolunk, valószínűleg nem más, mint alvó
énünk ítélete az elfojtásból származó rezdületekkel szem-
ben s amelyet jobban indokolhatna az éjjeli csendzavarok
motorikus tehetetlensége. Ez a lenézés sokszor még ál-
munkban is tudatossá lesz; ha az álomtartalom nagyon
is túlmegy a cenzurától megszabott határon, arra gondo-
lunk: hisz ez csak álom – és tovább alszunk.
Nem szól e felfogás ellen az sem, hogy vannak az
álomnak is szélsőséges esetei – pl. a szorongásos álom
– melyekben annak a rendeltetésének, hogy az alvást
megszakítástól óvja, már nem tud megfelelni, hanem má-
sik funkcióját tölti be, azt, hogy az alvást, ha kell, ide-
jében félbeszakítsa. Itt is csak úgy jár el, mint a lelkiis-
meretes éjjeli őr, aki mindenekelőtt azt a feladatát telje-
síti, hogy elhallgattat minden lármát, mely a polgárság
alvását zavarná, de akinek egy másik kötelessége az,
hogy maga ébressze fel a lakosságot, ha a lárma okai
felől aggályai támadnak és egymaga nem boldogul a
csendzavarókkal.

56

Különösen akkor válik az álom e funkciója feltűnővé,
ha az alvót érzéki ingerek érik. Általánosan ismert dolog,
hogy alvás közben beható érzéki ingerek befolyásolhat-
ják az álomtartalmat, ezt kísérletileg is be lehet igazolni;
ez a tény egyike az orvosi álomkutatás kevésszámú biztos
eredményének, melyet azonban erősen túlbecsülnek. Eh-
hez a tényhez eddig egy megoldhatatlan rejtély kapcsoló-
dott. Ugyanis az érzéki behatás, mellyel a kísérletező az
alvót ingerli, az álomban nem helyesen felismerve szere-
pel, hanem sajátosan értelmezve s úgy látszott, mintha
az értelmezések végtelen sok lehetősége közötti választás
pusztán a lelki önkényre volna bízva. Lelki önkény ter-
mészetesen nincs. Az alvó a kívülről jövő érzéki ingerre
többféleképen reagálhat. Vagy felébred, vagy sikerül az
alvást annak dacára tovább folytatnia. Ez utóbbi esetben
az álmodást használhatja fel a kívülről jövő inger kikü-
szöbölésére, s ezt is többféleképen. Kiküszöbölheti pél-
dául ez ingert úgy, hogy olyan helyzetről álmodik, mely
az ingerrel teljesen összeférhetetlen. Így viselkedett pl.
alvásközben az a valaki, akinek éjjeli nyugalmát gáttáji
fájdalmas kelés zavarta. Azt álmodta, hogy lovagol, a
fájdalomcsillapításul alkalmazott pépes borogatást nye-
reggé változtatta s így a zavartatástól megmenekült. Gya-
koribb az a másik eset, hogy a külső inger félremagya-
rázás tárgya lesz, mely azt egy épen teljesülését leső el-
fojtott vágyba illeszti be, ezzel megfosztja valóságától s
úgy bánik vele, mintha csak a lelki anyag egy darabja
volna. Valaki például azt álmodja, hogy vígjátékot írt,
mely egy bizonyos alapeszmét teljesít meg, épen most
adják a színházban, az első felvonásnak vége, őrületes
volt a siker. Rettenetesen tapsolnak-
. Ebben az esetben
az álmodónak, úgy látszik, sikerült alvását a zavartatás
dacára folytatni; felébredve, a zörejt nem hallotta már,
de alapos oka volt feltenni, hogy csak a szőnyegeket
vagy az ágyat porolták. – Azok az álmok, melyek köz-
vetlenül ébredés előtt jelenkeznek s melyekben nagy zaj
fordul elő, mind csak arravaló kísérletek voltak, hogy a
várt ébresztő ingert félremagyarázással letagadják és ez-
zel lehetővé tegyék, hogy az álom egy kicsikét tovább-
tartson.