4⁸

X.

A filozófusok mindmáig nem érezték a szükségét,
hogy az elfojtás lélektanával foglalkozzanak. Megengedhető
dolog tehát, ha most, mikor először közelítjük meg ezen
még ismeretlen folyamat mibenlétét, érzékletes képet
igyekezzünk alkotni az álomképződés mikéntjéről. Igaz, hogy
-ez az átnézet, melyhez nemcsak az álom tanulmányozása
útján jutunk, ma már meglehetős bonyolult, ámde ennél
egyszerűbbel nem felelhetünk meg feladatunknak. Feltesz-
szük, hogy lelki szerkezetünkben két gondolatképző fórum
van, közülük a másodiknak megvan az az előjoga, hogy
termékei előtt nyitva áll a tudathoz vezető út, míg az
első instáncia ténykedése magábanvéve tudattalan s csak
a másodikon keresztül juthat el a tudathoz. A két lelki
hatóság határán, az elsőből a másodikba vivő átmenetnél
cenzura őrködik, mely csak azt ereszti át, ami neki kel-
lemes, a többit visszatartja. Ilyenkor azután a cenzurától
visszautasított dolgok, a mi meghatározásunk szerint, elfoj-
tott állapotban vannak. Tegyük fel, hogy bizonyos körül-
mények között, egyebek közt például alvás közben, oly-
kép változik meg a két instanciának erőbeli viszonya,
hogy az elfojtottakat nem sikerül többé teljesen vissza-
szorítani; tegyük fel például, hogy ez alvás közben az-
által következik be, hogy a cenzura szigorúsága alább-
hagy: akkor az eddig elfojtott dolgoknak sikerülni fog
utat törni a tudathoz. Minthogy azonban a cenzura soha-
sem szűnik meg, hanem csak enyhül, ezért a keresztül-tört
anyag mégis tűrni kénytelen bizonyos változtatásokat,
melyek megbotránkoztató voltát enyhítik. Ami aztán ilyen
esetben tudatossá lesz, kompromisszum lesz a között, amit
az első instáncia szándékol s a között, amit a másik kö-

52

vetel. Elfojtás — a cenzúra csökkenése — kiegyezés, ez az
alapterv ugyanígy érvényben van nemcsak az álom, hanem
igen sok más, kóros lelki képződmény létrejötténél is, és
a kiegyezés megkötésénél itt is, amott is megfigyelhető a
sűrítés és eltolás tevékenysége s a felületes eszmekapcso-
lások oly igénybevétele, amilyennel az álommunka ismer-
tetett meg minket. Nincs okunk rá, hogy be ne ismerjük,
hogy abba, amit mi az álommunka magyarázata gyanánt
állítottunk oda, démonisztikus elem is belejátszott. Mi azt
a benyomást nyertük, hogy a homályos álmok képződése
úgy történik, mintha egy személynek, ki függőségi viszony-
ban áll egy másikkal, olyan mondanivalója volna, melyet
az utóbbi nem szívesen hallana, és ebből a hasonlatból
kiindulva alkottuk meg az álomferdítés és a cenzúra fogal-
mát s azon voltunk, hogy ezt a benyomásunkat egy két-
ségkívül nyers, de legalább szemléletes lélektani teóriába
öltöztessük. Bármi legyen is az, amivel a tárgy további
megvilágosodása után a mi első és második instánciánk
azonosítható lesz, arra számítunk, hogy feltevésünknek
megfelelője majdan igazolni fogja, hogy a második instáncia
uralja a tudathoz vezető utat, s az első el tudja zárni a
tudattól.

Az alvási állapot leküzdése után a cenzúra teljes szi-
gora gyorsan helyreáll, s most utólag megsemmisítheti,
amit gyengeségének ideje alatt kicsempésztek. Hogy az
álom elfelejtése legalább részben erre a magyarázatra szorul,
annak bizonysága egy számtalanszor beigazolódott tapasz-
talatom. Az álom elbeszélése vagy elemzése közben nem
ritkán megesik, hogy az álomtartalom egy elfelejtettnek
hitt töredéke ujra felbukkan. Ilyen, a feledésből kiragadott
darabból rendszerint a legjobb és legegyenesebb út vezet
az álom jelentéséhez. Valószínűleg éppen ezért kellett újból
elfelejtődnie, vagyis ismételten elfojtást szenvednie el.