VII.

Még nem végeztünk az álommunka méltánylásával.
Úgy látszik, kénytelenek vagyunk a lelki anyag sűrítésén,
eltolásán és érzékeltető idomításán kívül még egy más
tevékenységet is tulajdonítani neki, melynek hatása-
igaz – nem minden álmon ösmerhető fel. Az álommunká-
nak ezt a darabját nem tárgyalom részletesen, csak azt
akarom megemlíteni, hogy ennek mibenlétéről legkönnyeb-
ben úgy szerez az ember fogalmat, ha arra a – valószí-
nűleg nem egészen találó – feltevésre szánja el magát,
hogy ez a folyamat csak utólag megy végbe a már előbb
elkészült álomtartalmon. Teljesítménye pedig abban áll,
hogy az álomalkatrészeket úgy rendezi el, hogy azok
valami összefüggővé, egy álomszerkezetté illeszkedjenek
össze. Így az álomnak úgyszólván homlokzata készül, mely
– igaz – nem minden ponton fedi a tartalmat; ezenköz-
ben megy át az álom az első, ideiglenes magyarázáson,
melyet betoldások, apró változtatások támogatnak. Az
álomtartalomnak e fajta megdolgozása persze csak azáltal
lesz lehetségessé, hogy nagyon elnéző minden képtelen-
séggel szemben; nem is eredményez egyebet, mint az álom-
gondolatok alapos félreértését, s ha az álmot elemzés alá
vesszük, előbb ezektől a magyarázó kísérletektől kell meg-
tisztítanunk.

Az álommunka e részének indító oka különösen át-
látszó. Az értelmességre való tekintet az, ami az álom ezen
utolsó átdolgozását motiválja; de egyúttal elárulja e
tevékenység eredetét is. Úgy viselkedik az adott álomtar-
talommal szemben, mint a mi normális lelki működésünk
az észrevevési körébe jutó bárminemű tartalommal. Bizo-
nyos várakozási előítéletek belekeverésével fogja azt fel,

40

már az észrevevésnél úgy rendezi, hogy eleve feltételezi,
hogy értelme van, közben pedig az a veszély fenyegeti,
hogy meghamisítja azt; és valóban bele is esik eleinte a
legfurcsább félreértésekbe, ha azt a tartalmat nem sikerül
valami már ismert dologhoz hozzáfűznie. Ismeretes, hogy
nem nézhetünk idegenszerű jelsorozatot, nem hallhatjuk
ismeretlen szavak sorát anélkül, hogy azok észrevevését
előbb meg ne hamisítanók az értelmességre való tekintettel,
azzal, hogy azt valami ismert dologhoz igyekszünk hason-
lítani.

Az olyan álmokat, melyek keresztülmentek ezen az
átdolgozáson, amelyet egy az éber gondolkodással teljesen
analóg lelki működés tevékenysége végez, jól szerkesztett
álmoknak lehet nevezni. Sok álomban ez a tevékenység
teljesen csütörtököt mond; még csak nyoma sincs az arra
való törekvésnek hogy rendbejöjjenek és magyarázva legye-
nek a dolgok, s minthogy felébredés után azonosítjuk
magunkat az álommunka ezen utolsó részével, azért mond-
juk ki róla ítéletünket: ez az álom „egészen zavaros“. Az
analizis szempontjából azonban az olyan álom, mely össze-
függéstelen töredékek rendetlen halmazának látszik, nem
ér kevesebbet, mint a szépen átsimított, felülettel ellátott
álom. Az előbbi esetben még munkát takarítunk meg,
nem kell az álomtartalomnak azt az átdolgo-
zó munkáját
ujra visszacsinálni.

Tévedne azonban, aki ezeket az álomhomlokzatokat
csak olybá venné, mint az álomgondolatnak lelki életünk
tudatos hatásköri fóruma által végzett, voltaképen félre-
értésen alapuló és meglehetős önkényes átdolgozását. Az
álomhomlokzat építéséhez gyakran vágyfantáziák is hozzá-
járulnak, melyek alkalmazásra készen állnak az álomgon-
dolatok között s amelyek olyanformák, mint az ébrenlét
állapotában előforduló és közismert, joggal „nappali álmo-
dozásnak“ nevezett fantáziák. A vágyfantáziákról, melyeket
az analizis az éjjeli álmokban fedez fel, gyakran kiderül,
hogy azok gyermekkori jelenetek ismétlődései és átdolgo-
zásai; így aztán az álomhomlokzat némely álomban köz-
vetlenül rámutat az álom tulajdonké-
peni magvára, melyet
csak más anyag hozzákeve-
redése ferdített el.

Az említett négyféle tevékenységen felül más egyéb

41

az álommunkában nem fedezhető fel. Ha ragaszkodunk
ahhoz a fogalmi meghatározáshoz, hogy az „álommunka“
az álomgondolatoknak álomtartalommá változtatását jelenti,
azt kell mondanunk, hogy az álom munkája nem alkotó
munka, nem fejleszt egyetlen reá jellegzetes fantáziát sem,
nem ítél, nem következtet, egyáltalán semmi egyebet nem
tesz, mint hogy az anyagot sűríti, eltolja, érzékletessé ala-
kítja, amihez még egy nem minden esetben történő utolsó
darabkája járul az álom munkájának : a magyarázó meg-
dolgozás. Igaz, az ember sok mindent talál az álomtarta-
lomban, amit hajlandó volna egy más, magasabb értelmi
teljesítés eredményeként fogni fel, de az analízis minden
esetben meggyőzően bebizonyítja, hogy ezek az értelmi
műveletek már az álomgondolatokban megtörténtek s az álom-
tartalom csak úgy vette át őket. Ha az álomban következ-
tetés fordul elő, úgy ez csak ismétlése egy az álomgondo-
latokból ívett következtetésnek; s ha változtatás nélkül
vette át az álom, nem fogjuk meglepőnek találni, ellenben
képtelennek mondjuk, ha e következtetést az álommunka
esetleg más anyagra tolta át. Ha számművelet van az
álomtartalomban, úgy ez nem bizonyít többet, mint hogy
az álomgondolatok számítása közt valami számolás is rej-
lik; de míg az álomgondolatok számítása mindig helyes,
addig az álombeli számolás, tényezőinek sűrítése és ugyan-
azon műveleti módnak egész más anyagra tolása által a
legőrületésebb eredményt adhatja. Még a beszéd sincs
újonnan szerkesztve, ami az álomtartalomban előfordul;
bebizonyul róla, hogy oly beszédtartalomból van össze-
tákolva, mely mint valamikor mondott, hallott vagy olva-
sott dolog az álomgondolatok közt felelevenedett: az álom
hűségesen lemásolja az ily beszéd szószerinti szövegét, de
teljesen elhanyagolja az alkalmat, melynél az keletkezett
s a legerőszakosabban elferdíti az értelmét.

Talán nem felesleges, ha ez utóbbi állításokat példák
kal is támogatjuk.

1. Egy nőbetegem ártatlannak látszó, jól megkompo-
nált álma:

Piacra megy a szakácsnővel, ki a kosarat viszi.
A mészáros, miután ő valamit kívánt, így szól
hozzá: Az már nem kapható és valami mást akar

42

neki adni ezzel a megjegyzéssel: Ez is elég jó. Ő
visszautasítja és elmegy a zöldséges kofához. Ez sa-
játságos főzeléket akar neki eladni, mely csomókba
van kötve, de a színe fekete. Ő erre ezt mondja:
Ilyesmit nem ismerek, ilyesmit nem veszek.^*)

E szavak: az már nem kapható – a kezelés-
ből származnak. Magam mondtam a páciensnek
néhány nappal előbb szó szerint, hogy a legrégibb
gyermekkori emlékek, mint olyanok, már nem kap-
hatók, hanem áttételek és álmok helyettesítik őket.
A mészáros eszerint én vagyok.

A másik mondás: Ilyesmit nem ismerek (Das
kenne ich nicht) – egész más összefüggésben
ejtődött. Egy nappal azelőtt ő mondta a szakács-
néjának: Viselje magát tisztességesen, ilyesmit én
nem ismerek; amivel azt akarta mondani, hogy
ilyen viselkedést nem ismer el, nem enged meg.
E mondás egyik fele, az ártatlanabb, eltolás útján
bejutott az álomba; az álomgondolatokban csak a
másik fele játszott szerepet, mert ez esetben az
álommunka a teljes felismerhetetlenségig és a leg-
szélsőségesebb ártatlanság fokáig változtatta el azt
a fantáziált helyzetet, melyben én azzal a hölggyel
szemben bizonyos módon illetlenül viselkedem. E
fantáziájától kívánt helyzet viszont maga is csak
újabb kiadása volt egy általa valamikor tényleg
átélt szituációnak.

II. Egy nőnek látszólag egész jelentéktelen álma,
melyben számok fordulnak elő: Valamit ki akar
fizetni; a lánya 3 frt 65 krajcárt vesz ki az ő
pénztárcájából; ő azonban így szól: Mit csinálsz?
Hiszen csak 21 krajcárba kerül.

Az álmot olyan valaki álmodta, aki gyermekét
egy bécsi nevelőintézetben helyezte el s csak addig
maradhatott a kezelésem alatt, míg a leánya is
Bécsben van. Az álmot megelőző napon az intézet
főnöknője azt javasolta neki, hagyja a gyermekét
még egy évig náluk. Ebben az esetben a kezelést
is még egy évig folytathatta volna. Az álombeli

^*)Az eredetiben: Das kenne ich nicht, das nehme ich nicht.

43

számok jelentősekké válnak, ha az ember meg
gondolja, hogy az idő pénz. Time is money. Egy
esztendő annyi mint 365 nap, kracárban kifejezve
3 forint 65 krajcár. Az a 21 krajcár három hétnek
felel meg: ennyi idő volt még hátra az álmodás
napjától az iskolaév vévéig, vagyis a kúra abba-
hagyásáig. Nyilván pénzügyi tekintetek késztették
ezt a hölgyet arra, hogy a főnöknő ajánlatát visz-
szautasítsa; ily tekintetek adhatják magyarázatát az
álomban előforduló összegek kicsinységének is.

III. Egy fiatal, de már évek óta férjes hölgy megtudja,
hogy ismerőse, L. Eliz kisasszony, ki vele csaknem
egyenkorú, eljegyezte magát. Ez az alkalom keltette
a következő álmot: Urával együtt a szinházban ül,
a földszint egyik oldala üres. A férje elmondja neki,
hogy L. Eliz és vőlegénye szintén jönni akartak,
de már csak rossz helyet kaphattak volna, hármat
1 forint 50 krajcárért, ezt pedig nem fogadhatták
el. Ő erre azt gondolja, az sem lett volna szerencsét-
lenség.

Itt az fog minket érdekelni, minő álomgondo-
lati anyagból erednek ezek a számok és minő
átalakulásokon mentek keresztül. Honnan szárma-
zik az 1 forint 50 krajcár? Egy előző napi kö-
zömbös alkalomból. A sógornője 150 forintot ka-
pott a férjétől ajándékba és sietett azt kiadni,
ékszert vásárolt rajta. Figyeljünk itt arra, hogy
150 forint 100-szor annyi, mint 1 forint 50 krajcár.
A szinházjegyek számához (három) csak az az egy
kapcsolat adódik, hogy L. Eliz, a menyasszony,
épen három hónappal fiatalabb, mint aki álmodott
róla. Az álombeli helyzet egy kis történetnek az
ismétlése, mely miatt a férje sokszor csipkedte őt.
Egyszer igen sietett, hogy idejekorán vegyen jegye-
ket egy előadásra, s mire a szinházba jöttek, a
földszint egyik oldala csaknem üres volt. Felesleges
volt tehát úgy sietnie. – Ne feledkezzünk meg az
álomban előforduló képtelenségről sem: két személy
három jeggyel akart a szinházba menni!
Nos, az álomgondolatok ezek voltak: Mégis

44

csak ostobaság volt oly korán férjhez menni: nem
kellett volna úgy sietnem. Az L. Eliz példájából
látom, hogy később is férjhez mehettem volna, még
pedig százszor jobb férjet (szeretőt) is kaphattam
volna, ha tovább várok. Három ilyen férjet is vásá-
rolhattam volna a pénzemen (hozományomon).