XIII.

Sem arra nem tartok igényt, hogy az elmondottakban
minden álomproblémát megvilágítottam, sem pedig arra,
hogy azzal, amit elmondtam, meggyőzően hatottam lé-
gyen. Akit az álom-irodalom egész terjedelme érdekel,
olvassa Sante de Sanctis „I sogni“ című könyvét (Torino,
1899); aki behatóbb indokolását akarja az álom azon
felfogásának, melyet itt adtam elő, vegye elő „Die Traum-
deutung“ című könyvemet (Leipzig és Bécs, 1900.^*)) Most
még csak arra akarok rámutatni, mily irányban kellene
tovább folytatni az álommunka felőli kutatásaimat.

Mikor azt állítom, hogy az álomfejtés feladata az,
hogy az álmot a lappangó álomtartalommal helyettesítse,
s ezzel az álommunka szövevényét megfejtse, feloldja, akkor
egyrészt egy sor új lélektani problémát vetek fel, melyek
magának ezen álommunkának gépezetére és az úgynevezett
elfojtás természetére és feltételeire vonatkoznak; másrészt
utalok ezzel az álomgondolatok létezésére, melyekről azt
állítom, hogy azok magasrendű, a normális értelmi mű-
ködés minden ismertető jeleivel rendelkező lelki képződ-
mények, melyeknek dús anyaga azonban a tudat elől el-
rejtőzik s csak az álomtartalom képében ad magáról elfer-
dített életjelt. Kénytelen vagyok feltenni, hogy ily gondo-
latok mindenkiben vannak, mert csaknem minden ember,
s a legnormálisabb is, tud álmodni. A lélektanra oly fon-
tos további kérdések tehát az álomgondolatokban működő
tudattalanhoz, ennek a tudattal és az elfojtással való viszo-
nyához kapcsolódnak; e kérdések elintézését azonban el
kell odáznunk mindaddig, míg az analízis fel nem derítette
más pszichopatiás képződmények, mint például a hisztériás
tünetek és a kényszereszmék keletkezését.

^* 1919-ben ötödik kiadásban jelenik meg.