IV.

Hölgyeim és uraim! Bizonyára tudni óhajtják most már
hogy a leírt technikai eszközök segítségével mit deríthettünk
ki a neurotikusok kórokozó komplexumai és elfojtott vá-
gyai felől.

Mindenekelőtt a következőt: A pszichoanalitikus kuta-
tás a betegek kórtüneteit valóban meglepő szabályosság-
gal szerelmi életükben szerzett benyomásokra vezeti vissza;
azt mutatja, hogy a pathogén vágyrezdülések természete
erotikus részlet-ösztönökével azonos és annak a felvételére
kényszerít bennünket, hogy a megbetegedéshez vezető be-
folyások között a legnagyobb jelentőséget kell tulajdoníta-
nunk az erotika terén bekövetkezett zavaroknak, még pedig
mindkét nemnél egyaránt.

Tudom, hogy nem szívesen hiszik el ezt az állításo-
mat. Még oly kutatók is, kik készségesen követnek lélek-
tani munkáim terén, hajlandók azt hinni, hogy a szexuális
mozzanatok kórokozó jelentőségét túlbecsülöm és azzal a
kérdéssel fordulnak hozzám, mért ne adhatnának egyéb
lelki izgalmak is okot az elfojtás és pótképződés leírt jelen-
ségeinek létrejöttéhez. Nos, erre így felelhetek: Nem tudom,
mért ne adhatnának rá okot; nem is volna ez ellen semmi
kifogásom; de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a hatásuk
tényleg nincs meg, hogy azok a szexuális mozzanatok ha-
tását legfeljebb ha támogatják, de sohasem pótolják. Ezt
a tényállást én egyáltalán nem állítottam fel elméleti kö-
vetelmény gyanánt; az 1895-ben dr. Breuerrel együtt nyil-
vánosságra hozott hisztéria-tanulmányokban nem is foglal-
 

44

tam még el ezt az álláspontot; de kénytelen voltam e vé-
leményt megalkotni, amint tapasztalataim számban gyara-
podtak és a dologba mélyebben behatoltak. Uraim! Az
Önök soraiban helyet foglalnak néhányan legbensőbb ba-
rátaim és követőim közül, kik elkisértek utamon ide Wor-
cesterbe. Kérdezősködjenek náluk és azt fogják hallani,
hogy a szexuális etiológia mértékadó jelentőségéről szóló
állítást eleinte mindannyiau teljes hitetlenséggel fogadták, míg
saját analitikai fáradozásuk közben nem kényszerültek e fel-
fogást magukévá tenni.

A betegek viselkedése nem igen kedvez annak, hogy
a szóban forgó állítás igazságáról könnyűszerrel meggyő-
ződhessünk. Ahelyett, hogy készségesen tárnák elénk fel-
világosításaikat nemi életükről, minden lehető módon rej-
tegetni igyekeznek azt. Az emberek egyáltalán nem őszinték
nemi dolgokban. Nem mutatják meg nemi életüket a maga
valóságában, hanem hazugságokból szőtt, vastag lepellel ta-
karják azt be, mintha zord volna az időjárás a szexualitás
világában. És ebben igazuk is van; a mi kulturvilágunk-
ban nem kedvez a napsugár és a szabad levegő a nemi
ténykedésnek; voltaképen senki közülünk nem leplezheti le
egyetlen embertársa előtt sem teljes szerelmi életét.

Csak mikor rájöttek pácienseink arra, hogy az Önök
gyógykezelésében igazán meg van engedve az otthonos ké-
nyelem, csak akkor vetik le azt a hazugságleplet, s csak
akkor jutnak majd Önök is abba a helyzetbe, hogy erről
a vitás kérdésünkről véleményt alkothassanak. Sajnos, az or-
vosok sincsenek kivéve az alól a szabály alól, hogy a szexuá-
lis élet kérdéseiben az ember személyes szempontból foglal
állást és közülük is sokan rabjai az álszemérem és kéj-
sóvárgás azon keverékének, mely szexuális téren a legtöbb
„kulturember“ viselkedését dominálja.

Most pedig hadd folytassam tapasztalataink közlését.
A pszichoanalitikus kutatás az esetek egy másik csoportjában

45

a tüneteket valóban nem szexuális okokra, hanem báná-
jis rázkódásokra vezeti vissza. De ezt a megkülönböztetést
egy más körülmény fosztja meg jelentőségétől. Ugyanis az
az analitikai munka, amely valamely kóreset alapos felderí-
téséhez és teljes meggyógyításához szükséges, egyetlenegy
esetben sem szorítkozik a megbetegedés idejének élményeire,
hanem minden egyes esetben viszanyúlik a beteg serdülő
korára és korai gyermekségére is, s csak ott akad azokra a
benyomásokra és eseményekre, amelyek a későbbi megbete-
gedésnek irányt szabtak. Csak a gyermekkori élmények adják
meg a magyarázatát a későbbi rázkódásokkal szemben tanú-
sított érzékenységnek is s csak, ha ezeket a rendszerint
elfelejtett emléknyomokat is felderíthetjük és tudatossá tesz-
szük, csak akkor tudunk a kórtünettel megbírkózni. És itt
ugyanahhoz az eredményhez jutunk, mint az álom vizsgála-
tánál; itt is a gyermekkor elpusztíthatatlan, elfojtott vágy-
rezdülései szolgáltatták a tünet kialakulásához szükséges erőt;
nélkülük a későbbi rázkódások utáni ellenhatások normálisan
zajlottak volna le. A gyermekkor ezen hatalmas vágyteljesülési
törekvéseit általában szexuális természetűeknek mondhatjuk.

De most már azután igazán nem kétkedem benne, hogy
csodálkozást keltettem Önökben. Hogyan? Hát van egyál-
talán gyermeki szexualitás? – fogják Önök kérdezni. És
vajjon a gyermekkor az életnek nem azon szaka-e, melyet
a szexualitás hiánya jellemez? Nem, uraim, ez kétségkívül
nincs úgy; a szexualitás nem bújik be a pubertás idején a
gyermekbe olyan hirtelen, mint az evangéliumi ördög a ser-
tésekbe. A gyermeknek megvannak a nemi ösztönei és tény-
kedései kezdettől fogva; magával hozza azokat a világra s
ezekből alakúl ki, nagyon jelentőségteljes, fokozatokban dús
fejlődés közben, a felnőttek úgynevezett normális nemi élete.

A véletlen kedvezése folytán épen az Önök sorai közül
hivatkozhatom egy tanúra, ki állításaim mellett fog vallani.
Egy dolgozatot mutatok íme Önöknek, dr. Sanford Bell tol-
 

45

lából, melyet az „American Journal of Psychology“ 1902-ben
tett közzé. A szerző a Clark University collegiumának tagja,
ugyanazon egyetemé, melynek falai közt most összegyül-
tünk. A dolgozatban, melynek címe „A preliminary study
on the emotion of love between the sexes“¹, s amely három
évvel az én „Drei Abhandlungen zur Sexualtheorie“ című
munkám előtt jelent meg, a szerző ugyanazt mondja, amit
én az imént mondtam Önöknek: The emotion of sex
love … does not make its appearance for the first time
at the period of adolescence, as has been thougt.² A szerző,
mint mi európaiak mondanók, amerikaiasan dolgozott; 15 év
folyamán nem kevesebb, mint 2500 pozitiv megfigyelést gyűj-
tött össze, ezek közül 800 a maga észlelése volt. Azokról a
jelekről, melyekben ez a szerelmesség megnyilatkozik, így ír:

The unprejudiced mind in observing these manifestations in
hundreds of couples of children cannot escape referring them
to sex origin. The most exacting mind is satisfied when to
these observations are added the confessions of those who
have, as children, experienced the emotion to a marked
degree of intensity, and whose memories of childhood are
relatively distinct.³

De még jobban meg fognak lepődni Önök
közül azok, kik nem akarnak hinni az infantilis nemi élet
létezésében, ha azt kell hallaniok, hogy ezek között a korán
szerelmes gyerekek között, nem is kevesen, csak három, négy,
vagy öt évesek voltak.

Nem csodálkoznék rajta, ha honfitársuk ezen meg-
figyelései Önök között több hitelre találnának, mint az
enyéim. Nekem magamnak nemrég szerencsésen sikerült egy
szorongásban szenvedő öt éves fiúcska analiziséből, melyet

¹ Előzetes közlemény a nemek közti szerelmi gerjedelemről. (Ford.)

² A nemi szerelem gerjedelme nem az ifjúkor időszakában mutatkozik először,
mint eddig hitték. (Ford.)

³ Az elfogulatlan elme, ha e megnyilatkozásokat a gyermekpárok százainál figyeli
meg, nem térhet ki az elől, hogy ezeket nemi eredetűeknek tartsa. A legkritikusabb
elmét is kielégíti az a feltevés, ha e megfigyelések mellett tekintetbe veszi azoknak a
vallomását is, kik gyermekkorukban e gerjedelmet jelentékeny mértékben tapasztalták
önmagukon s kiknek gyermekkori emlékképei aránylag élesek. (Ford.)

47

a saját apja vitt keresztül szakszerűen,¹ meglehetősen teljes
képet nyernem a gyermeki szerelmi élet egy korai fejlődési
fokának testi ösztöneiről és lelki megnyilatkozásairól.

Arra is emlékeztethetem Önöket, hogy barátom, dr. C.
G. Jung, csak néhány órával ezelőtt olvasott fel ugyanezen
teremben egy még fiatalabb kis leányon tett megfigyelést,
kinél ugyanazon alkalmi ok hatása alatt mint az én pá-
ciensemnél – egy testvérke születésekor – csaknem ugyan-
azok az érzéki gerjedelmek, vágyak és komplezumok ke-
letkeztek és voltak biztosan kitalálhatók. Nem esem tehát
kétségbe azon, hogy Önök is meg ne barátkozzanak a gyer-
meki szexualitás eleinte visszataszító gondolatával; dicsé-
retreméltó példaként csak E. Bleuler-re, a zürichi pszichi-
áterre hivatkozom, ki még csak egynehány év előtt nyil-
vánosan kijelentette, hogy „az én szexuális elméleteimmel
szemben hiányzik benne a megértés“ s azóta a gyermeki
szexualitást teljes egészében, saját tapasztalatai alapján meg-
erősítette.²

Hogy a legtöbb ember, orvosi megfigyelők csakúgy,
mint mások, a gyermek nemi életéről hallani sem akarnak,
nagyon is érthető. A kulturnevelés nyomása elfeledtette velük
a saját infantil nemi ténykedésüket s most már nem akar-
ják, hogy az elfojtott dolgokra emlékeztessék őket. Más
meggyőződés alakulna ki bennük, ha vizsgálataikat az ön-
elemzéssel, gyermekkori emlékeik reviziójával és magyará-
zásával kezdenék.

Tegyenek le a kételkedésről és lássanak velem együtt
a gyermeki nemi élet méltánylásához, a legkoraibb élet-
évektől kezdve. A gyermek nemi élete nagyon összetettnek
bizonyúl s azt sok, különféle forrásokból eredő összetevőre
lehet szétbontani. Mindenesetre független még a fajfentar-
 

¹ Analyse der Phobie eines fünfjährigen Knaben. Jahrbuch für psychoanalytische
und psychopathologische Forschungen. I. kötet I. rész. 1909.

² Bleuler, Sexuelle Abnormitäten der Kinder. Jahrbuch der Schweiz.-Gesellschaft
für Schulgesundheitspflege IX. 1908.

48

tás funkciójától, s annak csak később áll majd a szolgá-
latába. Ellenben arra szolgál, hogy a kellemes érzetek kü-
lönféle fajtáit felébressze, melyeket analógiák és összefüg-
géseik alapján a nemi gyönyör¹ fogalmában foglalhatunk
össze. A gyermek nemi gyönyörűségének főforrása bizonyos
különösen ingerlékeny testrészek megfelelő izgatódása; ilye-
nek a száj, végbél és húgycső nyílása, de a bőr és más
érzékfelületek is. Minthogy a gyermek szexuális életének
ezen első szakában saját testében és nem a külvilág tár-
gyaiban leli a kielégülést, azért azt egy Havelock Ellis al-
kotta kifejezéssel az autoerotizmus szakának nevezzük. A
testnek a szexuális inger keltésére különösen alkalmas ré-
szeit pedig erogen zónáknak mondjuk. Az egész kis gyer-
mekek ujjszopása jó példa arra, hogyan történik valamely
erogén zóna autoerotikus kielégülése; már az a dr. Linder
nevű budapesti gyermekorvos is, ki először méltatta e jelen-
séget tudományos észlelésre, helyesen kéjkielégülés gyanánt
fogta azt fel és kimerítően leírta annak átmeneteit más és
magasabbrendű nemi ténykedési formákba.² Ezen életszak
egy másik nemi kielégülési módja a genitale maszturbatórius
izgatása, melynek oly nagy jelentősége marad a későbbi
életkorban is és mellyel sok ember sohasem tud teljesen
szakítani. Az autoerotizmus ilyen és ehhez hasonló működ-
tetése mellett már igen korán jelentkeznek a gyermeknél
a nemi kedvnek, hogy ahogy nevezni szeretjük: a libidó-
nak azon ösztönrészletei, melyek egy idegen személyt vá-
lasztanak tárgyukul. Ezek az ösztönök ellentét-párokban lép-
nek fel, mint cselekvők és mint szenvedők; e csoport leg-
fontosabb képviselőiként felemlítem itt a fájdalom-okozás-
ban való gyönyörködést (szadizmus), annak szenvedőleges
ellenlábasát (masochizmus), az aktiv és passziv nézési ked-
vet, melyek elsejéből csak később ágazik ki a tudni-vágyás,
míg az utóbbiból a művészi és színészi mutogatási hajlam

¹ „Sexuelle Lust.“ (Ford.)

² Jahrbuch für Kinderheilkunde 1879.

49

fakad. A gyermek egyéb nemi ténykedéseiben már a tárgy-
választás szempontja uralkodik, itt már az az idegen sze-
mély, kit eredetileg az önfentartásra való tekintet tett jelen-
tőségteljessé, a fődologgá lesz. A nemek különbsége azon-
ban ebben a gyermeki időszakban még nem játszik döntő
szerepet; nem követnek el tehát igazságtalanságot, ha min-
den gyermekben feltételeznek némi képességet a homo-
szexualitásra.

A gyermeknek ez a zilált és bár tartalomdús, de össze-
rendezetlen szexuális élete, melyben az egyes ösztönök a
többitől függetlenül, csak a maguk kedvét igyekeznek ki-
elégiteni, később két főirányban összefoglalódik és szerve-
ződik, úgy, hogy a serdülő kor lezártával az egyén végleges
nemi jellege többnyire egészen kialakúlt. Egyrészt az egyes
ösztönök alávetik magukat a genitális zóna uralmának, ami-
vel az egész nemi élet a fajfentartás szolgálatába szegődik
s a részletösztönök kielégülése csak annyiban marad fon-
tos, amennyiben azok a tulajdonképeni nemi aktust elő-
készitik és előmozdítják. Másrészt viszont a tárgyválasz-
tás visszaszoritja az autoerotizmust, úgy, hogy most már a
szerelmi életben a nemi ösztön valamennyi komponense a
szeretett lényben keres kielégülést. De az eredeti ösztönalkat-
részek közül nem mindegyik jut szerephez a nemi élet ezen
végleges kialakulásánál. Egyes ösztönök még a serdülő kor
beállta előtt igen erős elfojtást szenvednek és kialakúl a
szeméremerzet, undor és erkölcs, melyek felügyelők mód-
jára őrködnek ezen elfojtások biztossága felett. Mikor az-
után a kamaszkorral együtt bekövetkezik a nemi vágya-
kozások áradása, akkor a lélek emlitett ellenhatásos vagy
ellentállási képződései azok a gátak, melyek ezt az özönt
az úgynevezett normalitás medrébe kényszeritik és lehetet-
lenné teszik, hogy az, a már elfojtott ösztönöket újból fel-
ebressze. Legalaposabban bánik el az elfojtás, az úgynevezett
koprofil, vagyis a válladékkiürítéssel összefüggő gyermeki

50

gerjedelmekkel, nemkülönben azzal a rögzítéssel, mely az
embert a primitiv választás tárgyaihoz, illetőleg személyei-
hez fűzi.

Uraim! Az általános kórtan egy törvénye szerint min-
den fejlődési folyamat, melyet rendes lefolyásában valami
feltartóztat, lassít vagy gátol, a kóros hajlamosság csiráit
hordja magában. A nemi működés szövevényes fejlődését
illetőleg is áll ez. Nem minden egyénnél megy simán ez a
fejlődés és ilyenkor vagy rendellenesség jár a nyomában,
vagy a hajlamosság arra, hogy az egyén később vissza-
fejlődés (regresszió) útján megbetegedjék. Megtörténhetik,
hogy nem minden részletösztön veti alá magát a genitalis
zóna uralmának; az ilyen, függetlenségét megtartó ösztön
azután nem más, mint az, amit perverziónak szoktunk ne-
vezni; a perverzió a nomális nemi cél helyett a saját külön
célját tudja érvényesíteni. Mint már említettem, az is igen
gyakran előfordul, hogy az autoerotizmust nem sikerül va-
lakinek végkép leküzdeni, amiről később a legkülönfélébb
következményes zavarok tesznek bizonyságot. Megtörténhe-
tik, hogy a két nemnek kezdetben való egyenlőértékűsége
marad meg; ennek a felnőtt korban homoszexuális tény-
kedésre való hajlandóság lehet a következménye, mely adott
viszonyok között kizárólagos hasonneműséggé¹ fokozódhat.
A zavarok ezen sora megfelel a szexuális működés közvet-
len fejlődési gátlásainak; ide tartoznak: a perverziók és a
nemi életnek épen nem ritka általános infantilizmusa.

A neurózisra való hajlamosságot más úton lehet a nemi
fejlődés megzavartatásából leszármaztatni. A neurózisok úgy
viszonylanak a perverziókhoz, mint a negativum a poziti-
vumhoz; bennük a komplexumok alapjai és a tünetek for-
málói gyanánt ugyanazokat az ösztönrészleteket leljük
fel, mint a perverzióknál, csakhogy itt a tudattalanból ható
erők alakjában; vagyis ezek az ösztönök el lettek fojtva,

¹ Homoszexuálitás. (Ford.)

51

de az elfojtás dacára a tudattalanból tovább is érvénye-
sülnek. A pszichoanalizis kimutatta, hogy ezen ösztönök-
nek igen zsenge korban történő túlerős nyilvánulása a rész-
leges rögzitődés egy neméhez vezet, ami a nemi működés
szerkezetében sebezhető pontot teremt. Ha azután a nor-
mális nemi tevékenység működtetése érettebb korban aka-
dályba ütközik, akkor a fejlődési időszakban létesített elfojtás
ép azokon a pontokon fogja felmondani a szolgálatot, amelye-
ken az infantilis rögzitődés létrejött volt.

Ez ellen Önök talán azt az ellenvetést fogják felhozni,
hogy hiszen mindez nem is szexualitás; hogy én ezt a szót
sokkal tágabb értelemben használom, mint amilyenben azt
alkalmazni szokták. Ebben szivesen igazat adok Önöknek.

De még ezután is kérdéses marad, vajjon nem Önök hasz-
nálják-e azt a szót túlságosan szűk értelemben, mikor
csak a fajfentartás területére szorítkoznak. Ezzel elszalaszt-
ják az alkalmat a perverziók megértésére, a perverziók, a
neurózis és a rendes nemi élet összefüggésének felismerésére
és önkényt lemondanak arról, hogy a gyermek testi és lelki
szerelmi életének könnyen észlelhető kezdeti szakát valódi
jelentőségében megismerhessék. De bármikép szóljon e szó-
használat feletti itéletük, ne feledkezzenek meg arról, hogy
a pszichoanalitikus a szexualitást ama teljesebb értelemben
fogja fel, melyhez őt a gyermeki nemi élet méltánylása
juttatta.

Térjünk most még egyszer vissza a gyermek nemi fej-
lődéséhez. Itt pótlólag egyet-mást el kell még mondanunk,
mert figyelmünket eddig a nemi életnek inkább csak testi,
mint lelki nyilvánulásaira irányítottuk. A gyermek kezdet-
leges tárgy-megválasztása, melyet tehetetlensége magyaráz,
nagyobb figyelmet érdemel. Ez a tárgy kezdetben az ápolá-
sával foglalkozók személye, azonban csakhamar elfedi ezt
az az érdeklődés, mellyel a gyermek szülei felé fordul.
A gyermeknek szüleihez való viszonya, mint azt a gyerme-
 

52

kek közvetlen megfigyelése és a felnőttek elemző vizsgálata
egyértelműleg kimutatja, egyáltalán nincs hijával a szezuális
veleregész elemeinek. A gyermek mindkét szülőjét, de kü-
lönösen az egyiket, erotikus vágyainak tárgyául veszi. Erre
többnyire maguktól a szülőktől nyeri az irányítást, kik-
nek gyengédsége a szexuális ténykedés legkifejezettebb je-
leit mutatja, ha gátlások eredeti céljaitól el is térítik azt.
Az apa rendszerint jobban szereti a leányát, az anya a fiát;
erre a gyermek úgy reagál, hogy, ha fiú, az apja, ha lány,
az anyja helyébe kivánkozik. Azok az érzelmek, melyek a
szülők és gyermekek ezen viszonyában, majd ennek min-
tájára a testvérek egymás közötti viszonylatában felébred-
nek, nemcsak pozitiv – vagyis gyöngéd –, hanem nega-
tiv, ellenséges természetűek is szoktak lenni. Az így kiala-
kult komplexum korai elfojtásra van ítélve, de a tudatta-
lanból is igen nagy és igen tartós hatást fejt ki. Kifejezést
adhatunk annak a feltevésünknek, hogy ez a komplexum,
kiágazódásaival együtt, minden neurózisnak a magva, ten-
gelye (tengely-komplexuma)¹ és ez jogossá teszi azt a vá-
rakozásunkat, hogy annak érvényesülését a lelki élet más
területein is felismerhetjük. Az Oedipus királyról szóló hit-
rege, melynek hőse apját megöli és anyját veszi feleségül,
még csaknem változatlan megnyilatkozása annak a gyermeki
kivánságnak, melynek később a vérrokonsági korlát² át-
hághatatlanúl útját állja. Shakespeare drámai költeménye,
Hamlet, bár jobban leplezve, ugyanezen vérrokonsági kom-
plexum alapján épült fel.

Azon időtájt, mikor a gyermekekben a még el nem
fojtott tengelykomplexum uralkodik, az ertelmi tevékeny-
ségnek egy jelentős része áll a nemi érdeklődés szolgála-
tába. Kutatni kezdi, hogyan lesz a gyerek és a felnőttek-
nek sejtelme sincs róla, hogy azon jelek alapján, melyeket

¹Kernkomplex. (Ford.)

²Inzestschranke. (Ford.)

53

nem titkolhatnak el előtte, mennyi sokat talál ki a gyermek
az igazságból.

Többnyire egy új testvér, új vetélytárs születése révén
fenyegető materiális veszély kelti fel a gyermek kutató kedvét.
A benne magában élő részlet-ösztönök irányítása szerint
egész sorát alkotja meg az „infantil nemi elméleteknek“ pél-
dául azt, hogy mindkét nemnél egyforma nemi szerveket
tételez fel, hogy a gyermekeket evés útján fogantatja és a
végbélen át születi meg és hogy a nemek érintkezését ellen-
ségeskedő cselekménynek, valami birkózásfélének tekinti. De
épen nemi alkatának éretlensége és az az ür, mely ismeret-
körében a női szülőcsatorna elrejtett helyzete folytán kitöl-
tetlenül marad, arra kényszerítik a búvárkodó gyermeket,
hogy e terméketlen munkáját abbahagyja. Maga ez a gyer-
meki búvárkodás, valamint az általa termelt infantilis nemi
elméletek, döntő befolyást gyakorolnak a gyermek jellemének
kialakulására s a később nála esetleg fellépő neurotikus meg-
betegedés tartalmára.

Elkerülhetetlen és teljesen normális dolog, hogy a gyer-
mek szüleit válassza első szerelme tárgyául. De nem szabad,
hogy szerelmi vágya ezen első objektumokhoz maradjon
rögzítve; elég, ha azokat később csak példányképeiül veszi,
és a végleges tárgyválasztás idején a libidót más, idegen
személyekre viszi át. Ki nem kerülhető feladat ezek szerint,
hogy a gyermeki vágy elválasztassék és eltávolodjék a szü-
lőktől, mert különben az ifjú egyén társadalmi alkalmasságát
fenyegeti veszély. Abban az időszakban, amelyben az elfojtás
a szexualitás részletösztöneinek kimustrálásán dolgozik, vala-
mint később, mikor a szülői befolyás lazítása volna napi-
renden, amely befolyás azon elfojtási munka javarészéhez
az indítékot szolgáltatta: nagy feladatok háramlanak a neve-
lésre, melyeket ezidőszerint bizony nem mindig értelmesen és
kifogástalanul oldanak meg.

Uraim! Nehogy azt véljék, hogy ezen elmélkedéseink

54

a nemi életről és a gyermek pszichoszexualitásának fejlődé-
sétől túlságos messzire kalandoztak a lélekelemzéstől és az
ideges zavarok gyógyításának feladatától. Ha úgy tetszik,
bátran nevezhetik a pszichoanalizist folytatólagos nevelésnek,
mely a gyermekkor maradványainak leküzdésére tanít.