V.
 

Hölgyeim és uraim! Az infantil nemi élet felderítése.
és a neurotikus tünetek visszavezetése erotikus ösztönrész-
letekre nehány új és váratlan formulához segített bennün-
ket a neurotikus megbetegedések mibenlétét és a bennük
megnyilvánuló célzatokat illetőleg.
 

Látjuk, hogy az ember akkor betegszik meg, ha külső
akadályok vagy a belső alkalmazkodási képesség hiánya
folytán erotikus szükségleteinek valóságos kielégítése lehe-
tetlenné válik. Látjuk, hogy 6 a betegségben keres menedé-
ket, hogy annak segítségével az elérhetetetlen helyett legalább
pótló kielégüléshez jusson. Rájövünk, hogy a beteges tü-
netek az illető egyén nemi tevékenységének egy részét, vagy
épen egész nemi életét magukban foglalják és a realitás-
tól való elfordúlásban látjuk a betegség főtörekvését és
legnagyobb kártékonyságát. Sejtjük, hogy betegeink ellent-
állása a gyógyúlással szemben nem egyszerű dolog, hanem
több inditékból van összetéve. Nemcsak a beteg énje til-
takozik az ellen hogy megszüntessék azon elfojtásokat, me-
lyek segitségével alkati kezdetlegességein felülemelkedett,
hanem maguk a nemi ösztönök sem hajlandók lemondani.
a pótló-kielégülésmódokról, mig meg nem bizonyosodtak
a felől, hogy a realitás valami jobbat ad értük cserébe.
 

Ez a menekvés a ki nem elégítő valóságból abba a
világba, melyet biologiai kártékonysága miatt betegségnek
nevezünk, de amely a betegnek némi közvetlen kéjkielégü
lési nyereséget is hoz, visszafejlődés (regresszió) útján tör
 

56
 

ténik a nemi élet visszatér fejlődésének egy régebbi, olyan
rétegéhez, mely annakidején nem volt híjával a kielégülés-
nek. Ez a regresszió látszólag kettős időbeli, amennyiben
a libido, az erotikus igény, korábbi időben átélt fejlődési
fokokhoz tér vissza, és formai, amennyiben ezen szükséglet
megnyilatkozásánál az eredeti és kezdetleges lelki kifejezés-
módok alkalmaztatnak. De a regresszió mindkét formája.
közös cél, a gyermekkor felé irányúl és egy pontban talál-
kozik, amennyiben a nemi életnek infantilis állapotát ele-
veníti meg.
 

Minél mélyebben behatolnak majd az ideges megbete-
gedések kór-oktanába, annál tisztábban fogják látni az ösz-
szefüggést a neurózisok és az ember lelki életének egyéb,
akár legértékesebb alkotásai között is. Eszükbe fog jutni,
hogy minket, akikkel szemben a művelődés oly nagy igé
nyeket támaszt s akikre a belső elfojtások oly erővel ne-
hezednek, a valóság általában nem elégít ki s ezért kép-
zelctvilágot építünk fel, melyben jól esik a realitás hiányait
vágyteljesítő képekkel fedni be. Ezek a fantáziák igen so-
kat visszatükröztetnek az egyes egyéniség alkati mivoltá-
ból, de a való élet elfojtott gerjedelmeiből is. Erélyes és
sikerdús az az ember, akinek sikerül munkásságával vágy-
fantáziáit megvalósítani. Akinek cz, a külvilág ellentállása
vagy saját gyengesége miatt nem sikerül, az elfordul a
realitástól, az ilyen egyén az őt jobban kielégítő képzelet-
világba vonul vissza, melynek tartalmát aztán, megbetege-
dés esetén, tünetekké formálja át. Bizonyos kedvező felté-
telek mellett van azonban egy lehetőség arra, hogy czek-
től a képzelődésektől egy más úton visszatérjen a reali-
táshoz, ahelyett, hogy az infantilis rétegbe való visszafej-
lődés útján attól tartósan elidegenedjék. Ha valaki, aki a
realitással összeütközésbe jutott, meg van áldva a lélektani-
lag még talányos művészi tehetséggel, akkor módjában áll
képzelődéseit tünetek helyett művészi alkotásokká változ-
 

57
 

tatni át ez által megmenekül a neurotikus ember balsor-
sától és ezen a kerülő úton visszanyerheti kapcsolatát a
realitással.1
 

Ahol azonban a valóságok világa elleni lázongás mel-
lol hiányzik vagy csak tökéletlenül van meg ez az értékes
adomány, ott szinte elkerülhetetlen, hogy a libido ugyan-
azon az úton, amelyen a fantáziák keletkeztek, visszafej-
lődés útján a gyermeki vágyakat újra fel ne élessze s ezzel
neurózist ne idézzen elő. A neurózis napjainkban a kolos-
torok helyét pótolja, melyekbe szintén oly egyének vonúl-
tak vissza, akik az életben csalódtak vagy akik az életre
gyöngéknek bizonyultak.
 

Hadd iktassam ide azt a főeredményt, melyhez az ide-
gesek lélekelemző vizsgálata révén jutottunk, t. i., hogy a
neurózisoknak nincsen sajátos, csak reájuk jellegző lelki tar-
falma, vagyis nincs bennük semmi olyan, ami az egészsé-
ges emberből teljesen hiányoznék; avagy, hogy C. G. Jung
szavaival éljünk az idegesek azokba a komplexumokba
betegszenek bele, melyekkel mi egészségesek is küzködünk.
Mennyiségi viszonyoktól, az egymással birkózó erők vi-
szonylatától függ, hogy e küzdelem végeredménye egészség,
neurózis, vagy ellensúlyozó túlbuzgóság lesz-c.
 

Hölgyeim és uraim! Még hátra van, hogy közöljem
Önökkel azon legfontosabb tapasztalatunkat, mely a neu-
rózisok nemi mozgató erőire vonatkozó feltevésünket meg-
erősíti. Valahány idegbeteget lélekelemzéssel gyógykezclünk,
mindegyiknél fellép az ugynevezett indulat-áttétel meglepő
jelensége, ami abban áll, hogy a beteg orvosával szemben
oly mértékben tanúsít gyengéd, de igen gyakran ellensé-
geskedéssel kevert érzületet, melynek reális alapja nincs,
samely, mint azt fellépésének minden apró rész-
lete bizonyitja, a beteg régi és öntudatlanná lett fan-
 

1L. Otto Rank: Der Künster. H. Heller, Wien 1907.
Übertragung. (Ford.)
 

58
 

leszármaztatni. Érzelemvilágá-
nak azon részét, melyet már nem tud emlékezetébe
visszaidézni, a beteg orvosához való viszonylatában éli át
újra s csak ez az „indulat-áttételes újraátélés győzi őt meg
ezen tudattalan nemi gerjedelmek létezéséről és azok ha-
talmáról. A tünetek, melyek - hogy vegytani hasonlattal
éljünk korábbi (legszélesebb értelemben vett) szerelmi
élemények csapadékai, újból csak az áttétel élményének
emelkedett hőmérsékében lesznek oldhatókká és másfajta
lelki termékekké átalakíthatókká. Ennél a reakciónál az or-
vos, Ferenczi S¹ kitünő mondása szerint, egy katalitikus
fermentum szerepét játsza, mely a folyamat közben felsza-
baduló indulatokat magához köti. Az indulatáttétel tanúlmá-
nyozása a hipnotikus szuggesztió megértésének is megadja
a kulcsát. A hipnózis, melyet eredetileg betegeink tudattalan
lelki életének felderítésénél technikai eszközül vettünk
igénybe, akkor a gyógyítást támogatta ugyan, de akadályo-
zónak bizonyúlt a tényállás tudományos megismerésére irá-
nyuló törekvésben; a lelki ellentállást egy bizonyos terület-
ről elhárította, de ennek határain a gátlást áthághatatlan
sánccá tornyosította fel. Egyébiránt ne higyjék, hogy az in-
dulatáttételt, melyről itt, sajnos, csak keveset mondhatok el
Önöknek, a lélekelemző befolyása idézi elő. Ember és ember
közötti minden viszonylatban s így minden beteg és orvosa
között is önként jön létre ez a folyamat; cz adja tulajdon-
képeni magyarázatát az idegbetegeknél minden más úton
elért gyógyító sikereknek is, és annál erősebben érvényesül,
minél kevésbbé sejtik létezését. A pszichoanalizis tehát nem
teremti az indulattételt, hanem csak leleplezi azt a tudat
előtt és felhasználja arra, hogy a lelki folyamatokat az el-
érni kivánt cél felé terelje. Mielőtt azonban az indulatáttétel
tárgyalását megszakítanám, ki kell emelnem, hogy ez a jelen-
ség nemcsak abból a szempontból jelentőségteljes, hogy a be-
S. Ferenczi, Introjektion und Übertragung. Jalirb, f. psychoanal. u, psychopat.
Forschungen. 1. 2. 1909.
 

táziájából, vágyaiból kell
 

59
 

tegre, hanem abból is, hogy az orvosra meggyőzően hat. Tu-
dom, hogy valamennyi követőm csak az indulatáttétel körül
szerzett tapasztalatai útján győződött meg arról, hogy helyes
dolgokat állítottam a neurózisok keletkezésmódjáról; nagyon
is megértem tehát, hogy nem alakúlhatott ki ily határozott.
véleménye senkinek, ki maga nem végzett pszichoanaliziseket,
tehát nem is észlelhette közvetlenül az indulatáttétel hatásait.
 

Hölgyeim és uraim! Nézetem szerint az értelem részé-
ról kétféle jelentősebb akadály gördül a pszichoanalitikus
gondolatmenetek elösmerése elé egyfelől az a szokatlanúl
szigorú és kivételt nem ismerő determináltság, mellyel az
analizis a lelki életben számol, másfelől a tájékozatlanság
azon sajátosságok felől, melyek a tudattalan lelki folyama-
tokat az előttünk ösmeretes tudatosaktól megkülönböztetik.
A leggyakoribb ellentállási érvek egyike betegeknél úgy,
mint egészségeseknél az utóbb említett tájékozatlanságra
vezethető vissza. Félnek tőle, hogy a pszichoanalizis kárt
okozhat, visszariadnak attól, hogy az elfojtott szexuális ösz-
tönöket a betegben tudatossá tegyék, mintha azzal együtt
járna az a veszedelem, hogy ezek azután benne a maga-
sabb erkölcsi törekvéseket legyűrhetik és őt művelődésbeli
vivmányaitól megfoszthatják. Nem tagadhatják, hogy a beteg
lelki életében vannak sebzett helyek, de irtóznak tőle, hogy
ahhoz hozzáérjenek, nehogy még fokozzák a szenvedéseit.
Kiméletesebb dolog persze, ha a sérült helyet nem érinti az
olyan, aki a hozzányulásával csak annyit tud elérni, hogy
fájdalmat okoz. De tudvalevőleg a sebészt sem riasztja vissza
ez az érv attól, hogy a betegség gócát megvizsgálja s azt
kezelésbe vegye, ha beavatkozásától tartós gyógyúlást remél.
Senkinek sem jut már eszébe, hogy olyankor is az orvosnak
vesse szemére a vizsgálat közben esetleg elkerülhetetlen
fájdalmakat, vagy a műtét utáni reakciós jelenségeket, amikor
a beavatkozás célhoz vezetett s a beteg múló rosszabbodás
árán állapotának tartós javulását szerezte meg. Ugyan-
 

60
 

ilyenek a viszonyok a pszichoanalitikus munkájánál neki ist
szabad igénybe vennie azokat a jogokat, melyek a sebészt
megilletik; ha ért a lélekelemzés technikájához, akkor
hasonlíthatatlanúl kisebb fájdalmat ró gyógykezelésével a be
tegre, inint a sebész szokott, úgy, hogy az az alapbaj súlyos-
sága mellett szóba sem jöhet. Az a félelem pedig, hogy az
elfojtás alól felszabadúlt ösztönök szétrombolják a kulturális
jellemet, teljesen alaptalan; csak az aggodalmaskodhat így,
ki nem veszi tekintetbe, amit pedig tapasztalatainkkal hatá
rozottan megállapíthattunk, hogy a vágygerjedelem, ha
egyszer elfojtása meglazúlt, sokkal erősebben nyilvá-
núl meg addig, míg tudattalan, mint ha tudatossá lesz, úgy,
hogy a tudatrahozás azt csak gyengítheti. A tudattalanban
rejlő vágy befolyásolhatatlan. minden ellenkező irányú törek-
véstől független, míg arra a vágyra, mely tudatos, minden,
ami szintén tudatos, de vele ellenkezik, gátlólag hat. Tehát a
pszichoanalitikus munka, minthogy az eredménytelen elfojtás
helyébe megbízhatóbb lelki mechanizmust állít, valósággal a
legmagasabb és legértékesebb művelődési törekvéseket szolgálja.
 

De mi lehet egyáltalán a sorsa a pszichoanalizis tel-
derítette tudattalan vágyaknak, s mily úton-módon tudjuk
azokat az egyén életére ártalmatlanokká tenni? Ilyen út
többféle van. Leggyakrabban úgy végződik a dolog, hogy e
vágyakat a velük szembeszálló értékesebb irányzatok lelki
működése közömbösíti. Az elfojtás helyét alapos megfonto-
lásokon felépült elítélés foglalja el. S ez azért lehetséges,
mert legnagyobbrészt csak az én korábbi fejlődési szakainak
utókövetkezményeit kell az útból elhárítanunk. Az egyén
annakidején csak azért fojtotta el a hasznavehetetlen ösztönt,
mert akkor maga is gyenge és tökéletlen szervezetű volt;
később, érett és erős korában, kifogástalanul uralkodhatik
azokon a veszedelmes indulatokon. A lélekelemző munka
más eredménye az lehet, hogy a felderített tudattalan
ösztönök most már azon célszerű irányzatok szolgálatába
 

61

állíthatók, melyek zavartalan fejlődés mellett már előbb is
elérhetők lettek volna. Egyáltalán nem áll ugyanis, mintha
az infantilis vágygerjedelmek kiirtása volna a fejlődés esz-
ményi végcélja. A neurotikus eszmének elfojtása révén sok
oly erőforrás kiapad, mely a jellem kialakulásánál és az
életben való érvényesülésnél hasznos lett volna. Ösmer-
jük azonban a fejlődésnek egy sokkal célirányosabb folya-
matát, az úgynevezett átszellemesítését¹, mely a gyermekes
vágygerjedések erejét nem fojtja el, hanem értékesíteni is
tudja olykép, hogy az ösztönrészleteket magasabb rendű, nem
is okvetlenül szexuális célok felé irányítja. És a nemi ösztön
alkotó erői kiválóan fel vannak ruházva azzal a képességgel,
hogy eredetileg szexuális céljaikat tőlük távolabb eső és a
társadalomra hasznos célokkal cseréljék fel. Valószínű, hogy
az ebből a forrásból nyert segítőerők képesítik csak a lelki
életet arra, hogy a legmagasabb kultur-eredményeket létre-
hozza. A korai elfojtás kizárja az elfojtott ösztön átszellemí-
tésének lehetőségét; ha az elfojtás megszűnik, ismét megnyílik
az átszellemítéshez vezető út.

Múlhatatlan, hogy a lélekelemző munkánál elérhető vég-
eredmények közül a harmadikat is szemügyre vegyük. Az
elfojtott vágygerjedelem egy részének joga van közvetlen
kielégülésre és kell is, hogy azt az életben megtalálja. A
művelődés nagy igényei túlságosan megnehezítik a legtöbb
ember életét, ez által előmozdítják azok elfordulását a való
élettől és neurózisok keletkezéséhez vezetnek, anélkül, hogy
a nemi elfojtás ily túlságbavitelével megfelelő kulturális nye-
reséget érnének el. Nem kellene oly fenhéjázóknak lennünk,
hogy természetünknek eredetileg állati mivoltát teljesen elha-
nyagoljuk s arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a
művelődés céljai között joggal helyet követel az egyes egyén
boldogságának lehető biztosítása is. A nemi ösztön összetevő
erőinek formálhatósága, mely azok átszellemithetőségében

¹ Sublimierung. (Ford.)

62

nyilvánúl, könnyen arra csábít, hogy annak mind messzebb
menő átszellemítésével mind nagyobb művelődési eredmé-
nyeket igyekezzünk elérni. De aminthogy számolnunk kell
azzal, hogy a gépeinknél felhasznált hőmennyiségnek legfel-
jebb egy töredékét változtathatjuk át erőművi munkává, úgy
arról a törekvésről is le kellene mondanunk, hogy a nemí
ösztön energiamennyiségének egészét eltereljük eredeti cél-
jaitól. Ez nem is sikerülhet nekünk, mert a nemiség túlságba
vitt megszorítása szükségképen maga után vonja a rablogaz-
dálkodás káros következményeit.

Nem tudom, nem vennék-e merészségnek tőlem, ha egy
intelemmel fejezném be előadásaimat. Ezért csak indirekt
módon adok kifejezést egy meggyőződésemnek, olykép, hogy
egy régi tréfás mesét mondok el, amelyből azután maguk
vonhatják le a tanúlságot. A német literaturában szerepel egy
Schilda nevű városka, melynek lakóiról mindenféle ravasz-
ságot regél a fáma. Egyebek közt azt mondják, hogy volt a
schildai polgároknak egy lovuk, melynek erőbirásával nagyon
meg voltak elégedve s csak az az egy kifogásuk volt ellene,
hogy oly sok drága zabot fogyaszt. Elhatározták, hogy kímé-
letesen bár, de leszoktatják erről a hibájáról, még pedig úgy,
hogy mindennap egy pár szemmel kevesebbet adnak neki
enni, amíg meg nem szokja, hogy az evéstől teljesen tartóz-
kodjék. Egy darabig kitünően ment a dolog, úgy, hogy a ló
már csak egy szem zabot kapott és másnap lett volna a
napja, hogy végre minden koszt nélkül dolgozzék. De reg-
gelre az engedetlen állat megdöglött; a schildai polgárok még
ma sem értik, mi volt kimúlásának oka.

Nekünk azonban legyen bátorságunk bevallani, hogy
bizony az a szegény állat éhenhalt és hogyha a lónak las-
sanként az egész zabját elvesszük, nem kívánhatjuk, hogy
még dolgozzon is.

Köszönöm, hogy meghívtak s hogy figyelemmel hall-
gattak végig.