59

UGYANEBBEN A KIADÁSBAN JELENT MEG

PROF. DR. S. FREUD

A MINDENNAPI ÉLET PSZICHOPATHOLOGIÁJA

CIMŰ KORSZAKALKOTÓ MUNKÁJA, AMELYET A MAGYAR
SAJTÓ EGYHANGU ELISMERÉSSEL FOGADOTT.

A napilapok és folyóiratok kritikájából ötletszerüen ragadunk
ki egynéhányat:

GYÓGYÁSZAT:

A mindennapi élet pszichopathologiája.

Freud professor egyik alapvető művének, a „Psychopathologie
des Alltagslebens“-nek magyar forditása a napokban került ki a
sajtó alól s ez nagyon értékes gyarapodását jelenti a magyar nyel-
ven megjelent lélekelemző irodalomnak, melyet Freud egyéb standard
műveinek magyar nyelvü forditása fog a közel jövőben kiegésziteni.
A neurozisok tanának tudattalan lelki életünk jelenségeire, az ösz-
tönelfojtásokra s azok visszatérésére való felépitése mellett, Freud
fáradhatatlan kutatószellemének volt leginkább módjában, hogy az
általa megvilágitott lelki erőszerkezetek alapvető jelentőségét a nor-
mális lelki élet határain belül is kimutassa. A lélekelemző módszert
alkalmazta mindennapos lelki tevékenységünknek részben elhanya-
golt, részben kielégitően fel nem deritett és rejtélyes jelenségeire,
mint amilyen az álom, az élc és a mindennapos élet pszichopatolo-
gikus jelenségei, az elfeledkezés, elszólás, balfogás, babona és té-
vedés, stb. Most magyarul is megjelent könyvében sikerült felderi-
tenie, hogy az utóbbi csoportba tartozó lelki jelenségek tudattalan,
de többé-kevésbé indulattelt lelki tartalmak áttörései megfelelően
leplezett alakban tudatos gondolkodásunkba, melyek gondolkodá-
sunknak, valamint belőle kiinduló szándékainknak, cselekedeteink-
nek a megzavarásában nyilvánulnak meg, amelyekből kiindulva fel-
derithetjük a zavar értelmes okát. Alapgondolata szellemességében
és tisztaságában Adams és Leverries csillagászokéra emlékeztet,
akiknek sikerült az Uranus pályájának zavaraiból egy addig isme-
retlen bolygó, a Neptunus jelenlétére következtetni. Mint a csilla-
gászokat a teleskóp ugy igazolja Freud következtetését a zavarok
okának felderitésében a lélekelemző módszer.

60

A példák, melyeket elemzés alá vész, nemcsak tudományos, de
emberi szempontból is rendkivül érdekesek. Az orvosnak pedig több
szempontból is felkeltik az érdeklődését. Ugy tekinthetjük őket, mint
lelki zavarok határeseteit, amelyek kicsinyben megmutatják azt az
utat, amelynek mentén pathologiás tünetek is létrejöhetnek. Másfelől
pedig, minthogy a patologiás határt nem lépik át, s nagyon gya-
koriak, önmagunkon is gyakran és könnyen észlelhetők és az értel-
mük is többnyire közelfekvő vagy pedig felületes analysissel is
könnyen hozzáférhető, ezért didaktikus és propedeutikus értéküket
nem becsülhetjük elég magasra. Freud könyve megmutatja, hogy
milyen alkalmas eszköz a magunk és mások tévcselekményeinek
megfigyelése és elemzése a tudattalan vágyak, gondolatok, az elfoj-
tás és az elfojtott lelki tartalmak visszatérési lehetőségeinek és
módjainak megismerésére, amely lelki erószerkezetek a neurosisok
és psychosisok aetiologiájában döntő szerepet játszanak s amelyek-
nek ismerete ma már még a nem szakorvos számára is mindinkább
elkerülhetetlen. Ránk, orvosokra nézve még külön is jelentőségteljes
a mindennapi élet pszichopatologiájának ismerete s ezen a réven
saját tudattalan impulsusainknak tökéletesebb controllja, mert
mindazok a tévedések, balfogások, elirások és megfeledkezések,
melyek másoknál csak futó bosszúságra, vagy megértő mosolyra
adnak okot, az orvosnál végzetes következményü műhibák lehetnek,
amelyekre könnyü volna példát felhozni. Elősegíti ezt, hogy az or-
vosi hivatásra szólitó tudatos és tudattalan ösztönök bonyolultsága
és ellentétessége igen jó táptalaj hasonló jelenségek kifejlődésére.
Nem becsülhetjük kevesebbre a könyv tudománytani jelentősé-
gét sem, hiszen Freud ebben is épp ugy, mint mikor a neurosisoknak
a lélek tudattalan rétegeibe nyuló szerkezetét tárta fel, a lelki élet-
nek egyik rejtett és hiányosan magyarázott területét tette hozzá-
férhetővé logikus megértésünk számára s ezzel nagy mértékben segí-
tett kiépíteni a lelki történések determináltságának a tanát.
Mindezeken kivül Freud szabatos s mégsem fárasztó tudományos
nyelve, stilusának plasticitása és közvetlensége állandó kontaktusa
az élettel és jó forditás ajánlják a műnek olvasását.

Dr. Pfeifer Zsigmond.

MAGYAR IRÁS:

A pszichoanalizis tudományos mozgalma ma világszerte előre-
törőben van. A hivatalos elmekór- és ideggyógytan a legutóbbi időig
az agy és idegrendszeri legsulyosabb, mondjuk kitapintható kórké-
peken kivül nem vette elég komolyan az idegélet ezernyi jaját-baját
Évtizedek óta hallani, hogy minden második ember, különösen pedig
a városi ember, „szenved az idegeitől,“ nemi élete zavaros, „ideges“
– s ha nem is kimondottan klinikatöltelék, – de nem is egészsé-
ges. És a hivatalos szakvilágnak nem volt egyebe, mint általános

61

szólásformái a diagnózisban és vagy ugyanezek vagy bróm- és rokon-
készítményei, hidegvízkúrái a kezelésben.

Ebben az általános zűrzavarban és lagymatagságban új perspek-
tívákat tárt fel Freud. Rendszerét az itt rendelkezésre álló pár sor-
ban nem áll módunkban ismertetni. Elég az hozzá, hogy a tudomány
ma már nem kell, hogy fatalisztikusan vagy tehetetlenül álljon az
idegesség számtalan válfajával szemben. Freud és tanítványainak
úttörő meglátásai alapján, tömérdek részletkutatás tárta föl a neuró-
zisok neve alatt összefoglalt emberi szenvedés gyökereit, azoknak
egymásközti és az úgynevezett normális lelki élettel, a tömeglélek-
kel s a gyermeki lélek kifejlődésével való összefüggéseit.

A freudi teória és a vele kapcsolatos klinikai kutatások ered-
ményeit már részben ismeri a magyar közönség. Nem nagyképű
tudálékos tankönyvek ezek, hanem szellemesen és jól megírt opusok,
amelyek a nagy természettudósok vagy talán még inkább a nagy
filozófusok klasszikus munkáira emlékeztetnek.

Dr. Kiss Ernő.

VILÁG:

A Világ olvasói tudnak Freudról és iskolájáról. A mindennapi
élet pszichopathológiája című műve most jelent meg magyarul a
könyvkirakatokban. Freud kedvelői nagy élvezettel fogják olvasni
ezt a mély tudományosságu és végtelenül szellemes könyvet.

KELET NÉPE:

A mindennapi élet pszichopathológiája. Kissé csodálkozva vettük
kézbe ezt a nagyon tudományos című könyvet. Alcíme enyhítette
első ítéletünket: – elfelejtés – elszólás – balfogás – babona és
tévedés – végül is nem tudtuk letenni, amíg végig nem olvastuk.
Freud professzor a szerzője, aki nemcsak tudós, de egyszersmind:
kiváló írói egyéniség is. Freudet nem kell bemutatnunk hiszen …
nevéhez fűződik az ujabbkori lélektani kutatás sok pompás ered-
ménye és az idegkórtan egészen ujszerű irányzata: a pszichoanalizis.

Mint minden tudományos elméletet, úgy ezt is tömérdek harc
veszi körül. Maga a vitatás már eredmény: akkor midőn valamit ős-
idők óta a bevált módon – éveken át – agyonhallgattak.

Bár az irányzat elméleti és gyakorlati értékétől át vagyunk hatva,
részlegesebb tárgyalásába a mű tartalmánál fogva nem bocsátkozunk.
Csak annyit állapítunk meg a kritika szempontjából, hogy: nem-
csak tudós munkával van itt dolgunk, hanem végtelenül érdekes és
élvezetesen megírt irodalmi művel is, amely mindenkit érdekel,
hiszen valamennyiünk legintimebb nyavalyájáról, idegeinkről van
benne szó …

52

PESTI HIRLAP:

Freud tanárnak a mindennapi élet kórtanáról szóló tanulmánya,
régi kedves könyvem, most jelent meg magyarul. Ez a munka, mely
nyájas kalauzként nyomról-nyomra vezet a lelki élet titkaiba, tulaj-
donkép minden sorával azt tanitja, hogy nincs véletlen.

Azt hiszem, ez az uj igazság nagyon régi igazság. Mindenesetre
döbbenetes, hogy csak nemrégiben mondták ki és sok ezer év gon-
dolkozói haltak meg, anélkül, hogy ily világosan formába öntötték,
ily kézzelfoghatóan beigazolták volna. Szivesen elismerték, hogy
okozat nincs ok nélkül és egy tollpihe sem mozdulhat helyéről külső
erő beavatkozása nélkül. Azok azonban, kik ezt a tanulságot már
hajlandók voltak a külső világra alkalmazni, nyomban visszatorpan-
tak, mihelyt önmagukra is ki kellett terjeszteniök. A véletlenről be-
széltek. Valaki valamit elfelejtett „véletlenül“, valaki elszólta, vagy
elirta magát „véletlenül“, valaki valamit leejtett, vagy elvesztett
„véletlenül“, valaki elrakott egy tárgyat, ugy hogy többé sohase
találta meg, szintén „véletlenül“.

De mi a véletlen? Miért nem jut most eszembe egy telefonszám,
melyet félórával ezelőtt még tudtam s miért tudom ismét félóra
mulva? Miért mondok durva gorombaságokat X-nek, sajnálatos
nyelvbotlás folytán, holott ép bókolni óhajtottam? Miért hull ki ke-
zemből már hatodszor ez a villa és miért vesztem el mindig az eser-
nyőmet? Miért nem találom könyvtáramban ezt, vagy azt a könyvet?

Ezekre a kérdésekre felel Freud munkája, öntudatosnak látszó
tetteinket megvilágitva azokkal a vágyakkal, melyeket magunknak
sem vallunk be, azzal az elsüllyedt, láthatatlan, de titkosan müködő
világgal, melyet születésünk óta felhalmozott emlékeinkből hordo-
zunk magunkban, az öntudatlannal, mely éber korunkban is tovább
éli a maga áloméletét s végzetesen irányitja cselekedeteinket és
velük együtt sorsunkat.

Nekem e cikk keretében nem célom az, hogy a könyvhöz meg-
jegyzéseket fűzzek, még az sem, hogy ismertessem s csak megköze-
litően is fogalmat adjak róla. Mindössze nehány esetet sorakoztatok
föl, melyet tulajdon megfigyelésem alapján évekkel ezelőtt jegyez-
tem fel.

A világháboru második évében egy körben nagyobb társaság
kártyázott, többnyire civilek, köztük egy főhadnagy, ki még nem
került el a harctérre s itthon egy jótékony intézményt vezetett.
Hozzákerülvén a kártya, barátai évődni kezdtek vele, egyesek vitéz
főhadnagy uramnak nevezték, mások pedig védelmére keltek s men-
tegették, hogy ő a budapesti frontot védelmezi. A főhadnagy el-
pirult, lenyelte a tréfát, nem szólt semmit. Pár nap mulva egy uj-
ságban azt olvastam, hogy a főhadnagyot véletlenül baleset érte,
amint le akart szállni a villamosról, oly szerencsétlenül ugrott, hogy
a kocsi átment a lábán, melyet később le is kellett vágni, tőből.
Semmi kétség, hogy e szerencsétlenségnek egyik, talán legfőbb oka
a kártyaközi megjegyzés. A főhadnagy megsebesült a budapesti

63

fronton s később szegény mankóval járt az utcán, egyenruhájában,
mint egy rokkant.

Hasonló önbüntető véletlent figyeltem meg egyszer, külföldi uta-
mon. Észrevettem, hogy a főpincér három frankkal többet számitott
az ebédért. Kifizettem a számlát, de mielőtt elment, megkérdeztem,
nem tévedett-e. Azt válaszolta, hogy nem. Másnap ismét itt ebédel-
tem. Ötvenfrankos bankjeggyel fizettem. Nem kis meglepetésemre
azonban a főpincér gyorsan elém dobott kilenc tizfrankos aranyat
s még pár ezüst- és rézpénzt, nyilvánvalóan száz frankból adott
vissza. Figyelmeztettem, tévedésére, amit zavart köszönettel fogadott.
Az előző napi véletlent akarta jóvátenni, öntudatlanul, egy gavallé-
ros kézmozdulattal.

Nemkevésbé tanulságos az az elirás is, mely velem történt meg.
Ifjukoromban birálatot kellett irnom egy kitünő, öreg iró munkájá-
ról, kit nagyrabecsültem. Beszámolóm elismerő volt s ezzel a megál-
lapitással végződött: „Ez a zseniális könyv betetőzése X. Y. mun-
kásságának.“ A kefelevonatot olvasva vettem észre, hogy a fönti
mondat nyomtatásban igy festett: „Ez a szenilis könyv betetőzése
X. Y. munkásságának.“ Azonnal kijavitottam a gonosz sajtóhibát,
mely egész kritikámat csuffá tette volna, s a szöveg helyesen jelent
meg. Amint azonban elmeséltem az esetet egy orvos barátomnak, ki
lélekelemzéssel foglalkozott, azt tanácsolta, kérjem vissza a kéziratot
a nyomdából s nézzem meg. Valóban én tévedtem, nem a szedő. A
zseniális szóból mig agyamtól tollamig ért, szenilis lett, féltékeny-
ségből, azzal az óhajtva-rettegett kaján reménnyel, hogy a „sajtó-
hiba“ mégis csak megjelenik.

Néha nemcsak az iró téved, hanem a szedő is. Minden sajtóhibá-
nak megvan a maga lélektani története. A bolsevizmus bukása után
egy ujság cikkirója ezt irta: „Ezekután a polgári társadalom veze-
tése feltétlenül biztositva van.“ A szedő ezt igy szedte ki: „Ezek-
után a polgári társadalom veresége feltétlenül biztositva van.“ Ő is
ép ugy tévedett, mint én, titkos vágyát vetitve a betükbe, keze nem
engedelmeskedett fejének, de azért nem kétkedem, hogy a polgári
társadalmat ép oly őszintén szerette, mint én az agg, zseniális irót.

Nem akarom szaporitani a példákat, melyek a kis és nagy vélet-
leneket magyarázzák. Aki a lélekelemzés alapján nyilt szemmel nézi
az életet, naponta ezer ilyent talál s élesebben látja az embereket,
mintha üvegfalon át szemlélné lüktető szivüket, falánk gyomrukat,
emésztő beleiket s prédára leső, telhetetlen étvágyukat, mely mindig
kész kisebb-nagyobb gyilkosságra. Ezáltal elveszti azt a puha, ke-
csegtető káprázatát, hogy angyalok között él. Kárpótlásul kap he-
lyette valami derült szomoruságot. Tudja, hogy ragadozók között
mozog s maga is ragadozó, ép oly gyarló, mint ők. A folytonos ön-
birálat által pedig nevelő önismeretre tesz szert s eljut ahhoz a
nem-nagy, de nem-hazug erkölcsi magaslathoz, ahhoz a nem-hősies,
de valódi jósághoz, tisztasághoz és megbocsátáshoz, melyre ember
egyáltalán képes.

Kosztolányi Dezső.

64

BUDAPESTI HIRAP:

A pszichoanalizis a lélektannak és ideggyógyászatnak legujabb-
szerü irányzata. Főképviselője Freud bécsi egyetemi professzor, aki-
nek A mindennapi élet pszichopathológiája cimü könyve most került
magyarul a könyvesboltok ablakába, miután már hét nyelven járta
be a világot. Uttörő és szellemes könyv …

MAGYARSÁG:

Az „Elszólás, elfelejtés, balfogás, babona és tévedés“ az alcime
és „A mindennapi élet pszichopathológiája“ a főcime egy minden ki-
rakatban ott látható uj könyvnek. A pszichoanalizis (lélekelemzés)
iskolája megalapitójának, Freud professzornak egyik legérdekesebb
és legnépszerübb könyve ez, amely magyarul hetedik nyelven ter-
jeszti az uj, sokat vitatott tanitást.