A fordító előszava

A népszerűsítő irodalom művelésére legtöbbször nem
maguk az alkotó elmék vállalkoznak, hanem mások eszméit
befogadó, ezekért lelkesülő íróemberek, kikben ezenfelül
megvan a képesség arra, hogy a tudományos problémák
szövevényét a főszempontok kiemelésével, a komplikációk
elhanyagolásával addig a fokig egyszerűsítsék, amelyen az
már az avatatlan számára is érthetővé válik; szívesen ke-
vernek továbbá az így megrostált szellemi étekhez a ma-
gukéból is némi mulattató vagy poétikus fűszert, avagy —
ami nagyobb baj — a maguk felületes spekulációit. Így
a populáris irodalom termékei egyrészt ama csonkítás,
másrészt ezen hozzátétel folytán sokszor meglehetősen
elferdített képet adják az eredeti művek tartalmának és jog-
gal hívják ki a művek szerzőinek ellenszenvét. Aránylag rit-
kán vállalkozik maga az auktor a saját művének popu-
larizálására, részben talán azért, mert a szerző szemében a
műnek minden legkisebb részlete annyira becses, hogy nem
tudja magát rászánni a népszerűsítés követelte amputá-
ciókra; másrészt meg többnyire hiányzik belőle az ilyen
munkához megkívántató sajátos írói kvalitás.

        Hálára kötelezte Freud a lélekelemzés iránt érdeklődő
olvasóközönséget azzal ,hogy épen annyira körérdekű álom-
kutatásainak népszerű és rövid ismertetésére maga vállalko-
zott két kisebb füzetben. Egyiküket (Über den Traum,
II. kiadás, Bergmann, Wiesbaden) itt adom magyar fordí-
tásban; ez a pszichoanalitikus álomfejtés alapvonalait és
szempontjait ismerteti. A másik (Der Wahn und die Träume
in Jensen’s Gradiva; II. kiadás, Deuticke, Bécs) azt a spe-
ciális témát taglalja élvezetesen, hogy az igazi költők mű-
veibe beleszőtt, a költőtől kitalált álmok ugyanazoknak a

4

törvényszerűségeknek vannak alávetve, amelyeket a lélek-
elemzés a természetes, maguktól keletkező álmokban fede-
zett fel.

    Hogy Freud ezekben, és más, kisebb népszerű érte-
kezésekben, oly kitűnően oldja meg — alkotó létére is —
a popularizátor feladatát, az a fentemlített öntúlbecslés
hiányán kívül kiváló írói képességeinek köszönhető. Hazánk
egyik legilletékesebb műbírálója — s a lélekelemzés buzgó
méltányolója — Ignatus, Freudot mint írót Gottfried Kel-
ler mellé helyezi.

    Épen mert itt maga az alkotó ismerteti a saját mű-
vét, érthető, hogy nem szorítkozik annak száraz kivonato-
lására, hanem sokhelyütt új szempontokból is meg-
világítja témáját; így e füzetet az is tanulsággal olvashatja,
aki főművét (Die Traumdeutung, IV. kiadás, Deuticke,
Bécs) már ismeri. Viszont e füzet olvasása hihetőleg sok
eddig tartózkodót fog arra birni, hogy elolvassa magát a
forrásmunkát is, melynek megalkotása — meggyőződésem
szerint — a lélektan és lélekkórtan egész új korszakának
kezdetét jelenti.

    Budapest—Pápa, 1915 májusában.

    Dr. Ferenczi Sándor.