XI.

Ha az álomtartalmat vágyteljesülés ábrázolásának
vesszük s homályosságát azokra a változtatásokra vezetjük
vissza, melyeket a cenzúra végzett az elfojtott anyagon,
akkor már nem nehéz az álom rendeltetésére is követ-
keztetni. Sajátságos ellentétben azokkal a szólásmódokkal,
melyek szerint az álom az alvást zavarja, mi kénytelenek
vagyunk elismerni, hogy az álom az alvás felett őrködik.
A gyermekálmokat illetőleg ez az állításunk nem is oly
nehezen találna hívőkre.

Bármi legyen is a lényege az alvó állapotnak, vagy
álombeli pszichikus elváltozásnak, létrejöttét az a szán-
dék váltja ki, hogy az ember aludni akar, amely szán-
dékot már a gyermekre rákényszerítenek. de amelyet a
fáradság érzete is kiválthat; az egyetlen eszköz pedig, mely
létrejöttét lehetővé teszi : minden olyan ingernek távol-
tartása, mely a lelki apparátust más célok felé hajthatná,
mint épen a felé, hogy aludjon. Ismeretesek azok az
eszközök, amelyek külső ingerek távoltartására szolgál-
nak ; ámde minő eszközök állnak rendelkezésünkre ahhoz,
hogy fékentartsuk azokat a belső ingereket, melyek az
elalvási szándékkal dacolnak? Figyeljük meg az anyát,
amint gyermekét elaltatja. A gyermeknek folyton van
valami kivánnivalója, még egy csókot szeretne, játszani
óhajt. Ezeket az igényeket részben kielégíti az anya, részben
– tekintélyét is latba vetve – másnapra halasztja telje-
sítésüket. Nyilvánvaló, hogy a megrezdülő vágyak és szük-
ségletek akadályozzák az elalvást. Ki nem ismeri a Balduin
Grollertől megírt rossz fiu történetét, ki éjjel felébredve,
teleordítja a hálószobát azzal, hogy: ő egy orrszarvút akar!
A jó fiu, ahelyett, hogy ordítana, arról álmodna, hogy
orrszarvúval játszik. Az álom, miután a vágyat teljesülve

54

ábrázolja s ez alvás közben
vágyat és lehetségessé teszi az alvás folytatását. Kétségte-
len, hogy az álomkép azért talál hitelre, mert érzékletes
észrevevés alakjába öltöződik; a gyermekben pedig még
hiányzik, s csak később alakúl ki az a képesség, hogy a
hallucinációt vagy képzeletet a valóságtól megkülönböztesse.
A felnőtt már megtanúlta ezt a megkülönbözetést,
be is látta a kívánkozás céltalanságát s a folytonos gya-
korlás utján elérte, hogy törekvéseit el tudja halasztani
mindaddig, amíg elintézésük nagy kerülőutakon a külvilág
változásai révén lehetségessé válik. Ennek megfelelően még
alvás közben is csak ritkán fordulnak elő nála rövid pszi-
chikus uton létrejött vágyteljesülések; az is lehet, hogy
ilyen a felnőttnél egyáltalán nem fordul elő s hogy még
a gyermekálmokat utánzó álmok is sokkal szövevényesebb
magyarázatot igényelnek nála. Ezzel szemben a felnőtt
ember lelkében – és pedig kivétel nélkül minden ép-
elméjű emberében – a lelki anyag oly elkülönböződése
jön létre, amely a gyermekben még hiányzik. Oly lelki
instáncia keletkezik benne, mely – az élettapasztalaton
okulva – féltékeny és szigorú gonddal gyakorolja uralkodó
és gátló befolyását a lelki folyamatokra; s ez az uj fórum
– a tudathoz és az akaratlagos mozgatáshoz való vi-
szonya révén – a lelki hatalom leghathatósabb eszközei-
vel rendelkezik. Ez az instáncia pedig a gyermekes rez-
dültek egy részét, mint nem életrevalókat elnyomta s az
elfojtás állapotában tartja mindazt a gondolati anyagot is,
mely ezekből származik.
Mikor azonban ez az instáncia, melyben normális
énünkre ismerünk rá, azon vágy álláspontjára helyezkedik,
hogy aludni akar, ilyenkor, úgy látszik, arra kényszerítik
őt az alvás testi és lelki feltételei, hogy enyhítsen azon
az erélyen, amellyel napközben szokta az elfojtott anya-
got visszaszorítani. Igaz, hogy ez az enyhítés ártalmatlan;
csak hadd tobzódjanak az elfojtott gyermeki lélek izgalmai,
hiszen épen az alvó állapot folytán ugyis nehezen jutnak a
tudathoz, a mozgatáshoz vezető út pedig e gészen el van
zárva előlük. Ám el kell hárítani azt a veszélyt, hogy az
álmot megzavarhassák. Nos, már amúgy is érvényesnek
kell elfogadnunk azt a feltevést, hogy még a legmélyebb

55

alvás közben is ébren őrködik a szabad figyelem egy
töredéke és ügyel azokra az érzéki ingerekre, melyek
esetleg inkább a felébredést, mint az alvás folytatását
javasolják. Ha ez nem így volna, nem érthetnők meg,
miért vagyunk hajlandók oly könnyen felébredni bizo-
nyos minőségű ingerekre, mint azt már Burdach, egy régi
fiziológus, hangsulyozta, pl. az anya, ha gyermeke nyö-
szörög, a molnár, ha a malom megáll, s a legtöbb ember,
ha halkan nevén szólítják. Ez az őrködő figyelem már-
most a belső, elfojtásból eredő vágyingerek felé is fordul
s ezekkel együtt alkotja az álmot, mely kompromisszum
módjára mindkét félt kielégíti. Az álom az elnyomott
vágyak és azok számára, melyeknek kialakulásához az
elfojtás is hozzájárult, bizonyos lelki elintézésmódot teremt
az által, hogy azokat úgy állítja az álmodó elé, mintha
teljesülve volnának; de eleget tesz a másik instánciának
is, mert lehetővé teszi, hogy az alvás folytatódjék. Énünk
eközben szeret gyermek módjára viselkedni, hitelt ad az
álomképeknek, mintha mondaná: Jól van, jól van, legyen
igazad, csak hagyj aludni. Az a kevésrebecsülés, mellyel
felébredés után nézzük le álmunkat, s melyet az álom
zavarosságával és látszólagos logikátlanságával indokolunk,
valószínűleg nem más, mint alvó énünk ítélete az elfoj-
tásból származó rezdületekkel szemben s amelyet jobban
indokolhatna az éjjeli csendzavarók motorikus tehetetlen-
sége. Ez a lenézés sokszor még álmunkban is tudatossá
lesz; ha az álomtartalom nagyon is túlmegy a cenzurától
megszabott határon, arra gondolunk: hisz ez csak álom
– és tovább alszunk.

Nem szól e felfogás ellen az sem, hogy vannak az
álomnak is szélsőséges esetei, – pl. a szorongásos álom
– melyekben annak a rendeltetésének, hogy az alvást meg-
szakítástól óvja, már nem tud megfelelni, hanem másik
funkcióját tölti be, azt, hogy az alvást, ha kell, idejében
félbeszakítsa. Itt is csak úgy jár el, mint a lelkiismeretes
éjjeli őr, aki mindenekelőtt azt a feladatát teljesíti, hogy
elhallgattat minden lármát, mely a polgárság alvását
zavarná, de akinek egy másik kötelessége az, hogy maga
ébressze fel a lakosságot, ha a lárma okai felől aggályai
támadnak és egymaga nem boldogul a csendzavarókkal.

56

Különösen akkor válik az álom e funkciója feltűnővé,
ha az alvót érzéki ingerek érik. Általánosan ismert dolog,
hogy alvás közben beható érzéki ingerek befolyásolhatják
az álomtartalmat, ezt kísérletileg is be lehet igazolni; ez
a tény egyike az orvosi álomkutatás kevésszámú biztos
eredményének, melyet azonban erősen túlbecsülnek. Ehhez
a tényhez eddig egy megoldhatatlan rejtély kapcsolódott.
Ugyanis az érzéki behatás, mellyel a kísérletező az alvót
ingerli, az álomban nem helyesen felismerve szerepel, ha-
nem sajátosan értelmezve, s úgy látszott, mintha az értel-
mezések végtelen sok lehetősége közötti választás pusz-
tán a lelki önkényre volna bízva. Lelki önkény termé-
szetesen nincs. Az alvó a kívülről jövő érzéki ingerre
többféleképpen reagálhat. Vagy felébred, vagy sikerül
az alvást annak dacára tovább folytatnia. Ez utóbbi eset-
ben az álmodást használhatja fel a kívülről jövő inger ki-
küszöbölésére, s ezt is többféleképpen. Kiküszöbölheti
például az ingert úgy, hogy olyan helyzetről álmodik,
mely az ingerrel teljesen összeférhetetlen. Így viselkedett
pl. alvásközben az a valaki, akinek éjjeli nyugalmát gátláji
fájdalmas kelés zavarta. Azt álmodta, hogy lovagol,
a fájdalomcsillapításul alkalmazott pépes borogatást nye-
reggé változtatta, s így a zavartatástól megmenekült. Gya-
koribb az a másik eset, hogy a külső inger félremagya-
rázás tárgya lesz, mely azt egy épen teljesülését leső
elfojtott vágyba illeszti be, ezzel megfosztja valóságától s
úgy bánik vele, mintha csak a lelki anyag egy darabja
volna. Valaki például azt álmodja, hogy vígjátékot írt, mely
egy bizonyos alapeszmét testesít meg, épen most adják
a színházban, az első felvonásnak vége, őrületes volt a
siker. Rettenetesen tapsolnak … Ebben az esetben az
álmodónak, úgy látszik, sikerült alvását a zavartatás
dacára folytatni; felébredve, a zörejt nem hallotta már,
de alapos oka volt feltenni, hogy csak a szőnyegeket
vagy az ágyat porolták. – Azok az álmok, melyek köz-
vetlenül ébredés előtt jelentkeznek s melyekben nagy zaj
fordul elő, mind csak arravaló kísérletek voltak, hogy a
várt ébresztő ingert félremagyarázással letagadják és ezzel
lehetővé tegyék, hogy az álom egy kicsikét továbbtartson.