VII.

Még nem végeztünk az álommunka méltánylásával.
Úgy látszik, kénytelenek vagyunk a lelki anyag sűrítésén,
eltolásán és érzékeltető idomításán kívül még egy más tevé-
kenységet is tulajdonítani neki, melynek hatása – igaz –
nem minden álmon ösmerhető fel. Az álommunkának ezt
a darabját nem tárgyalom részletesen, csak azt akarom
megemlíteni, hogy ennek mibenlétéről legkönnyebben úgy
szerez az ember fogalmat, ha arra a – valószínűleg nem
egészen találó – feltevésre szánja el magát, hogy ez a folya-
mat csak utólag megy végbe a már előbb elkészült álom-
tartalmon. Teljesítménye pedig abban áll, hogy az
álomalkatrészeket úgy rendezze el, hogy azok valami össze-
függővé, egy álomszerkezetté illeszkedjenek össze. Így az
álomnak úgyszólván homlokzata készül, mely – igaz –
nem minden ponton fedi a tartalmat; ezenközben megy át
az álom az első, ideiglenes magyarázáson, melyet betoldá-
sok, apró változtatások támogatnak. Az álomtartalomnak
e fajta megdolgozása persze csak azáltal lesz lehetségessé,
hogy nagyon elnéző minden képtelenséggel szemben; nem
is eredményez egyebet, mint az álomgondolatok alapos
félreértését, s ha az álmot elemzés alá vesszük, előbb ezek-
től a magyarázó kísérletektől kell megtisztítanunk.
Az álommunka e részének indító oka különösen átlátszó.
Az értelmességre való tekintet az, ami az álom ezen utolsó
átdolgozását motiválja; de ez egyúttal elárulja e tevékenység
eredetét is. Ugy viselkedik az adott álomtartalommal szem-
ben, mint a mi normális lelki működésünk az észrevevési
körébe jutó bárminemű tartalommal. Bizonyos várakozási
előítéletek belekeverésével fogja azt fel, már az észrevevésnél

40

úgy rendezi, hogy eleve feltételezi, hogy értelme van, köz-
pedig az a veszély fenyegeti, hogy meghamisítja azt; és való-
ban bele is esik eleinte a legfurcsább félreértésekbe, ha azt
a tartalmat nem sikerül valami már ismert dologhoz hozzá-
fűznie. Ismeretes, hogy nem nézhetünk idegenszerű jelsoro-
zatot, nem hallhatjuk ismeretlen szavak sorát a nélkül, hogy
azok észrevévesét előbb meg ne hamisítanók az értelmes-
ségre való tekintettel, azzal, hogy azt valami ismert dolog-
hoz igyekszünk hasonlítani.

Az olyan álmokat, melyek keresztülmentek ezen az át-
dolgozáson, melyet egy az éber gondolkodással teljesen
analóg lelki működés tevékenysége végez, jól szerkesztett
álmoknak lehet nevezni. Sok álomban ez a tevékenység tel-
jesen csütörtököt mond; még csak nyoma sincs az arra való
törekvések hogy rendbejöjjenek és magyarázva legyenek a
dolgok, s minthogy felébredés után azonosítjuk magun-
kat az álommunka ezen utolsó részével, azért mond-
juk ki róla ítéletünket: ez az álom „egészen zavaros“. Az
analízis szempontjából azonban az olyan álom, mely össze-
függéstelen töredékek rendetlen halmazának látszik, nem ér
kevesebbet, mint a szépen átsimított, felülettel ellátott álom.
Az előbbi esetben még munkát takarítunk meg: nem kell
az álomtartalomnak azt az átdolgozó munkáját ujra vissza-
csinálni.

Tévedne azonban, aki ezeket az álomhomlokzatokat
csak olybá venné, mint az álomgondolatnak lelki életünk
tudatos hatásköri fóruma által végzett, voltaképen félre-
értésen alapuló és meglehetős önkényes átdolgozását. Az
álomhomlokzat építéséhez gyakran vágyfantáziák is hozzá-
járulnak, melyek alkalmazásra készen állnak az álomgondo-
latok között s amelyek olyanformák, mint az ébrenlét álla-
potában előforduló és közismert, joggal „nappali álmodozás-
nak“ nevezett fantáziák. A vágyfantáziákról melyeket az
analízis az éjjeli álmokban fedez fel, gyakran kiderül, hogy
azok gyermekkori jelenetek ismétlődései és átdolgozásai;
így aztán az álomhomlokzat némely álomban közvetlenül
rámutat az álom tulajdonképeni magvára, melyet csak
más anyag hozzákeveredése ferdített el.

Az említett négyféle tevékenységen felül más egyéb az
álommunkában nem fedezhető fel. Ha ragaszkodunk ahhoz

41

a fogalmi meghatározáshoz, hogy az „álommunka“ az álom-
gondolatoknak álomtartalommá változtatását jelenti, azt kell
mondanunk, hogy az álom munkája nem alkotó munka,
nem fejleszt egyetlen reá jellegzetes fantáziát sem, nem ítél,
nem következtet, egyáltalán semmi egyebet nem tesz, mint,
hogy az anyagot sűríti, eltolja, érzékletessé alakítja, amihez
még egy nem minden esetben történő utolsó darabkája járul
az álom munkájának: a magyarázó megdolgozás. Igaz, az
ember sok mindent talál az álomtartalomban, amit hajlandó
volna egy más, magasabb értelmi teljesítés eredményeként
fogni fel, de az analízis minden esetben meggyőzően bebizo-
nyítja, hogy ezek az értelmi műveletek már az álomgondo-
latokban megtörténtek s az álomtartalom csak úgy vette át
őket. Ha az álomban következtetés fordul elő, úgy ez
csak ismétlése egy az álomgondolatokból vett következte-
tésnek; s ha változtatás nélkül vette át az álom, nem fogjuk
meglepőnek találni, ellenben képtelennek mondjuk, ha e kö-
vetkeztetést az álommunka esetleg más anyagra tolta át.
Ha számművelet van az álomtartalomban, úgy ez nem bizo-
nyít többet, mint hogy az álomgondolatok közt valami szá-
molás is rejlik; de míg az álomgondolatok számítása mindig
helyes, addig az álombeli számolás, tényezőinek sűrítése és
ugyanazon műveleti módnak egész más anyagra tolása által
a legőrületésebb eredményt adhatja. Még a beszéd sincs
ujonnan szerkesztve, ami az álomtartalomban előfordul;
bebizonyul róla, hogy oly beszédtartalomból van össze-
távolva, mely mint valamikor mondott, halott vagy olva-
sott dolog az álomgondolatok közt felelevenedett: az álom
hűségesen lemásolja az ily beszéd szószerinti szövegét, de
teljesen elhanyagolja az alkalmat, melynél az keletkezett
s a legerőszakosabban elferdíti az értelmét.

Talán nem felesleges, ha ez utóbbi állításokat példákkal
is támogatjuk.

I. Egy nőbetegem ártatlannak látszó, jól megkompo-
nált álma:

Piacra megy a szakácsnéval, ki a kosarat viszi.
A mészáros, miután ő valamit kívánt, így szól hozzá:
Az már nem kapható és valami mást akar neki
adni ezzel a megjegyzéssel: Ez is elég jó. Ő vissza-
utasítja és elmegy a zöldséges kofához. Ez sajátsá-
 

42

gos főzeléket akar neki eladni, mely csomókba van
kötve, de a színe fekete. Ő erre ezt mondja: Ilyes-
mit nem ismerek, ilyesmit nem veszek.^*)

E szavak: az már nem kapható – a kezelésből
származnak. Magam mondtam a paciensnek néhány
nappal előbb szószerint, hogy a legrégibb gyermek-
kori emlékek, mint olyanok, már nem kaphatók,
hanem áttételek és álmok helyettesítik őket. A mé-
száros eszerint én vagyok.

A másik mondás: Ilyesmit nem ismerek (Das
kenne ich nicht) – egész más összefüggésben ejtő-
dött. Egy nappal azelőtt ő mondta a szakácsnő-
nak: Viselje magát tisztességesen; ilyesmit én nem
ismerek; amivel azt akarta mondani, hogy ilyen
viselkedést nem ismer el, nem enged meg. E mondás
egyik fele, az ártatlanabb, eltolás útján bejutott az
álomba; az álomgondolatokban csak a másik fele
játszott szerepet, mert ez esetben az álommunka a
teljes felismerhetetlenségig és a legszélsőségesebb
ártatlanság fokáig változtatta el azt a fantaziált hely-
zetet, melyben én azzal a hölggyel szemben bizonyos
módon illetlenül viselkedem. Ezen fantáziájától kí-
vánt helyzet viszont maga is csak újabb kiadása volt
egy általa valamikor tényleg átélt szituációnak.

II. Egy nőnek látszólag egész jelentéktelen álma, mely-
ben számok fordulnak elő: Valamit ki akar fizetni;
a lánya 3 forint 65 krajcárt vesz ki az ő pénztár-
jából; ő azonban így szól: Mit csinálsz? Hiszen
csak 21 krajcárba kerül.

Az álmot olyan valaki álmodta, aki gyermekét
egy bécsi nevelőintézetben helyezte el s csak addig
maradhatott a kezelésem alatt, míg a leánya is Bécs-
ben van. Az álmot megelőző napon az intézet főnök-
nője azt javasolta neki, hagyja a gyermekét még
egy évig náluk. Ebben az esetben a kezelést is még
egy évig folytathatta volna. Az álombeli számok
jelentőséget nyernek, ha az ember meggondolja,
hogy az idő pénz. Time is money. Egy esztendő any-

^*)Az eredetiben: Das kenne ich nicht, das nehme ich nicht.

43

nyi mint 365 nap, krajcárban kifejezve 3 forint 65
krajcár. Az a 21 krajcár három hétnek felel meg:
ennyi idő volt még hátra az álmodás napjától az
iskolaév végéig, vagyis a kúra abbahagyásáig. Nyil-
ván pénzügyi tekintetek készítették ezt a hölgyet
arra, hogy a főnöknő ajánlatát visszautasítsa; ily
tekintetek adhatják magyarázatát az álomban elő-
forduló összegek kicsinységének is.

III. Egy fiatal, de már évek óta férjes hölgy megtudja,
hogy ismerőse, L. Eliz kisasszony, ki vele csaknem
egykorú, eljegyezte magát. Ez az alkalom keltette
a következő álmot: Urával együtt a színházban ül,
a földszint egyik oldala teljesen üres. A férje el-
mondja neki, hogy L. Eliz és vőlegénye szintén jönni
akartak, de már csak rossz helyet kaphattak volna,
hármat 1 forint 50 krajcárért, ezt pedig nem
fogadhatták el. Ő erre azt gondolja, az sem lett
volna szerencsétlenség.

Itt az fog minket érdekelni, minő álomgondo-
lati anyagból erednek ezek a számok és minő átala-
kulásokon mentek keresztül. Honnan származik az
1 forint 50 krajcár? Egy előző napi közömbös al-
kalomból. A sógornője 150 forintot kapott a férjé-
től ajándékba és sietett azt kiadni, ékszert vásárolt
rajta. Figyeljünk itt arra, hogy 150 forint 100-szor
annyi, mint 1 forint 50 krajcár. A színházjegyek
számához (három) csak az az egy kapcsolat
adódik, hogy L. Eliz, a menyasszony, épen három
hónappal fiatalabb, mint aki álmodott róla. Az
álombeli helyzet egy kis történetnek az ismétlése,
mely miatt a férje sokszor csipkedte őt. Egyszer
igen sietett, hogy idejekorán vegyen jegyeket egy
előadáshoz, s mire a színházba jöttek, a földszint
egyik oldala csaknem üres volt. Felesleges volt tehát
úgy sietnie. – Ne feledkezzünk meg az álomban
előforduló képtelenségről sem: két személy három
jeggyel akart a színházba menni!

Nos, az álomgondolatok ezek voltak: Mégis
csak ostobaság volt oly korán férjhez menni: nem

44

kellett volna úgy sietnem. Az L. Eliz példájából
látom, hogy később is férjhez mehettem volna, még
pedig százszor jobb férjet (szeretőt) is kaphattam
volna, ha tovább várok. Három ilyen férjet is vásá-
rolhattam volna a pénzemen (hozományomon).