184

XIII.

Sem arra nem tartok igényt, hogy az elmondottakban
minden álomproblémát megvilágítottam, sem pedig arra,
hogy azzal, amit elmondtam, meggyőzően hatottam légyen.
Akit az álom-irodalom egész terjedelme érdekel, olvassa
Sante de Sanctis „I sogni“ című könyvét (Torino, 1899.);
aki behatóbb indokolását akarja az álom azon felfogásá-
nak, melyet itt adtam elő, vegye elő „Die Traumdeutung“
című könyvemet (Leipzig és Bécs, 1900.).^*) Most még csak
arra akarok rámutatni, mily irányban kellene tovább foly-
tatni az álommunka felőli kutatásaimat.

Mikor azt állítom, hogy az álomfejtés feladata az, hogy
az álmot a lappangó álomtartalommal helyettesítse, s ezzel
az álommunka szövevényét megfejtse, feloldja, akkor egy-
részt egy sor új lélektani problémát vetek fel, melyek ma-
gának ezen álommmunkának gépezetére és az úgynevezett
elfojtás természetére és feltételeire vonatkoznak; másrészt
utalok ezzel az álomgondolatok létezésére, melyekről azt
állítom, hogy azok magasrendű, a normális értelmi mű-
ködés minden ismertető jeleivel rendelkező lelki képződ-
mények, melyeknek dús anyaga azonban a tudat elől elrej-
tőzik s csak az álomtartalom képében ad magáról eltorzí-
tott életjelt. Kénytelen vagyok feltenni, hogy ily gondola-
tok mindenkiben vannak, mert csaknem minden ember, s
a legnormálisabb is, tud álmodni. A lélektanra oly fon-
tos további kérdések tehát az álomgondolatokban működő
tudattalanhoz, ennek a tudattal és az elfojtással való viszo-
nyához kapcsolódnak; e kérdések elintézését azonban el
kell odáznunk mindaddig, míg az analízis fel nem derítette
más pszichopatiás képződmények, mint például a hisz-
tériás tünetek és a kényszereszmék keletkezését.

^*)1914-ben negyedik kiadásban jelent meg.